Kritika#7 /~Szöszikapitány

Sziasztok!
Ti ugyan nem látjátok, de novemberre visszanéztem az összes kritikarendelést és jelenleg, ezzel együtt 10 blog van a várólistán. Emellett várjuk a szerkesztők jelentkezést! Most pedig jöjjön L. Rose kritikája. Illetve kipróbálom, hogy egy félkész kritikát teszek közzé, hiszen az író már így is sokat várt rá.

                                                   
                                                                    Író: Laurie Rose
                                                                 Blog: Born to Be Wild



Olvasás előtt:
Azt már az előző posztomban említettem, hogy hadilábon állok a művészetekkel. Ennek ellenére a fejléced teljesen lenyűgözött. Illik a blogodhoz. Maga az ötlet egyedi, viszont csak három rész van fönt+prológus... Szerintem ez kevés, van nyolc feliratkozód, akik kommentelnek is, már miattuk is megérné folytatni. Hibákat nem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek. Elsőre ennyi.

Írásmód:
Nem látok elütéseket, sem helyesírási hibákat. De ezt már az előbb említettem. Három fejezetből nehéz teljes képet kapni, de én hiányolom a leírásokat. A szókincsed terjedelmesnek tűnik, de erről sem kaptam teljes képet. Én értem, hogy a blog nem Magyarországon játszódik, de ha MAGYARUL írod legyenek már a fejezetek címei is MAGYAROK.

Karakterek és környezetük:
Főszereplők:

Cikk: Kitől fogadj el kritikát?

Nem tudom, másokban is felmerült-e már ez a kérdés, de én sokat gondolkoztam rajta, mióta ugyanazon írásomról különböző személyektől igen eltérő véleményeket kaptam. Akkor most mégis melyik igaz, melyik nem, melyiknek hihetünk?

Először is jó, ha tisztában vagyunk vele, kitől is érkezik az adott vélemény. A bloggeren is van lehetőség kitenni olyan feleletválasztós szavazást, amiben nem látni, kitől érkezik a válasz. Igen, ha nem kell hozzá a nevüket adniuk, a legtöbb ember hajlamosabb véleményt mondani. Csak arra is hajlamosabbak, hogy közben azt se nézzék meg, miről is nyilatkoznak pontosan. Bármennyire is szomorú, én is tapasztalom, hogy történetes blogoknál éppúgy, mint könyveknél sokan vannak azok, akik külső alapján ítélnek anélkül, hogy egy betűt is olvastak volna. Láttam már ismerősömnél, hogy nem volt a legszebb design-ja, de azért közel sem írt olyan rosszul, hogy az érkezett vélemények 90%-a a "borzalmas"-ra érkezzen. Mint ahogy az ellenkezőjével is találkoztam, szép külső óvodás írásmód mellett, és mindenki halálra dicsérte, hogy ez milyen zseniális. Ühüm...

Ezúton kérlek téged is, kedves olvasó, hogy még ha nem is kell a nevedet adnod egy véleményhez, attól még vedd komolyan, mit mondasz! Senkinek sem teszel jót vele, ha elhiteted valakivel, hogy jól csinálja azt, amit, és ösztönzöd arra, hogy folytassa ilyen minőségben, amin pedig lenne mit javítani, de legalább ekkora hiba, ha rombolod valaki önbizalmát csak azért, mert nem tud szép kódokat írni a blogjához, pedig egy tehetséges író, csak te vagy lusta ahhoz, hogy olvass is tőle.

Aztán persze ott vannak a kommentek is, ahol már általában ott van, hogy kitől érkezik, épp ezért jóval kevesebb is szokott lenni belőle, mint a fenti pipálgatásból. Viszont azt is gondoljuk hozzá, hogy mivel egy normális ember sem akarja hülyének beállítani magát, így a kommentjeit jobban átgondolja, ezeknél többnyire tisztában van azzal, miről is nyilatkozik pontosan. Ettől függetlenül nyilván nincs két egyforma ember, amiért az egyik rajong, az lehet, hogy hányingert kelt a másikban. Szóval mégis, kinek lehet hinni, ha egy írásunkra kapunk hideget is, meleget is?

Én először is azt javasolnám, hogy nézz utána, kitől érkezik a kritika! Nem mondom, hogy tiltsd le a névtelen kommenteket, de ne bízz meg bennük feltétlenül! Ha viszont ott a név és a link a blogspot/google+ fiókjához, akkor egyszerűen le tudod ellenőrizni, kiről is van szó. Megnézheted te is az ő blogját, az ő alkotásait, és ez alapján szívleld meg a szavait. Ha például egyértelműen egy amatőrről van szó, akkor nem nyom annyit a mérlegbe egy "hú, te aztán igazán tehetséges vagy!" mintha ugyanezt egy olyantól kapod, akire felnézel a munkái csekkolása után.

Mivel más szemével nem látom a világot, így csak a saját példálozásommal tudok élni.

Ami pedig a következő lenne: megosztottam ugyanazt a munkámat két külön portálon, az egyik a saját blogom, amit leginkább az olvas, akit én elirányítok hozzá, valamint egy művészeti fórum, amin főként már befutott írók és költők népszerűsítik legújabb munkáikat, kevés a hozzám hasonló amatőr. És a különböző helyszínek miatt különböznek a vélemények is. A blogon olvasókról tudom, hogy barátaim és kedves ismerőseim, ezért lehet, hogy kicsit elfogultak, amikor azt mondják, hogy igazán jó, amit csinálok. A fórumon ellenben hosszas felsorolást kaptam arról, hogy mégis mi minden nem helyes benne.

És én melyiknek hiszek?

Mondhatni mindkettőnek. Egyrészt örülök neki, hogy vannak, akik élvezettel olvasnak, másfelől nyitott füllel figyelek azokra a nálam hozzáértőbbektől érkező véleményre, amik a hibáimra hívják fel a figyelmem, és megfogadom a tanácsaikat.

Amit még fontosnak tartanék, egy kicsit kitérni az ehhez hasonló kritikablogokon kapott véleményekre.

Mert közel sem mondanám, hogy ezekben feltétlenül meg lehet bízni. Nem akarom sem magamat sem ezt az oldalt leszólni, de engem úgy vettek fel ide, hogy előtte egyetlen kritikát sem írtam eddigi életemben. És elhiszitek nekem, amit mondok? Adtok az én véleményemre, és megfogadjátok a tanácsaimat?

Mielőtt kritikát kérnétek egy ilyen témájú blogon, erősen javasolnám, hogy először is nézzétek meg a kritikus korábbi munkáit, nézzétek meg azt a blogot is, amiről írt, és döntsétek el, hogy egyetértetek-e a véleményével. Ha nem, akkor ne is kérjetek tőle kritikát, kutassatok addig egy olyan kritikus után, akinek megbecsülitek a munkásságát! Esetleg ha ő maga is művész és nem csak kritikus, akkor lesd meg a munkáit is! Láttam már olyat, hogy valaki nagy mellénnyel nyitott egy kritikablogot, amin mindenkiről a legjobb véleménnyel volt, sosem volt egyetlen rossz szava sem, és ha az ember megnézte az ő írásait, akkor hemzsegett a helyesírási hibáktól, a történet sablonos volt, és úgy egyáltalában kevés olyan dolog volt, amiről pozitívan lehetne szólni. Ezek után hogy mondhatja másnak, hogy nincsenek például vesszőhibák más írásában, ha ő egyetlen egyszer sem találta el, hova is való az a nyamvadék vessző?

Egy szó, mint száz, gondoljátok meg, kinek a véleményét hallgatjátok és fogadjátok meg, kicsit járjatok utána, mielőtt kritikát kérnétek valakitől!

Ha pedig ezek után valamelyikőtök megszívlelné a tanácsaimat, akkor ezen az oldalon megtaláljátok az eddigi összes kritikámat, a címre kattintva mindig elérhető a kritizált blog is, úgyhogy azt is leellenőrizhetitek. De ha igazán komoly és mindenre kitérő véleményt vártok, akkor azt nem tőlem teszitek, egyrészt mert még tapasztalatlan vagyok, másfelől pedig mint mondtam, az én munkáimban is még sok hibát talál a nálam gyakorlottabb tekintet. Ezek után pedig nem akarok titkolózni, a saját történetes blogomat más álnéven vezetem, de ha kíváncsiak vagytok rá, én miket alkotok, mihez mérem a ti munkáitokat, akkor nézzétek csak meg itt!

Szánjátok rá az időt arra, amire szükséges! Rohanó világban élünk, de azért kétségtelenül vannak olyan dolgok, amiken nem éri meg időt spórolnunk. Ha komoly véleményt szeretnétek, nektek is bele kell fektetnetek egy kis energiát.

Köszönöm, hogy ha végigolvastad, és remélem, kicsit elgondolkodtattalak ezzel a cikkel.

Kritika: Egy démon szerelme

Író: Dominika Fekete

Blog: Egy démon szerelme

Szia!

Tudom, hogy te sem tőlem kérted a kritikát, és neked is szóltam róla, hogy a szerkesztő, akit megkértél rá, inaktív. Én meg úgyis ágyhoz vagyok kötve, úgyhogy szívesen megcsináltam. Remélem, nem okozok csalódást.

Első benyomás:

Látom, hogy a design nem saját, és igazából nekem nincs is bajom vele. Jó embert kértél meg rá, mert szép lett az eredmény.

Az oldalsávról is csak annyit mondanék, hogy egy második blogarchívumot feleslegesnek tartok, ha már amúgy is az oldalaknál ott vannak a fejezetek, a fordítás kicsit lelóg az oldalsávról, és a profilodat én feljebb tenném egy jobban látható helyre. A fejezeteknél az utolsó párnak nincs kint a linkje, azt pótold!

A szereplők oldal nekem kicsit szétcsúszott, a képek összevisszák, még körülbelülre sem egyezik a méretük. Ezen kívül lehet, hogy egy kicsivel többet is mondhatnál a szereplőkről a korukon és származásukon kívül, egy rövid jellemrajz, csak pár mondat nem ártana.

A fülszöveged érdekes, az én kíváncsiságomat biztos felkeltette - bár lehet, hogy elfogult vagyok, mert imádom a démonos történeteket. Annyiba kötnék bele, hogy nekem kicsit túl sok benne a három pontos mondatlezárás - ami három pont, egy helyen kettő van, olyan nincsen. Vagy három, vagy egy. De inkább egy, mert ez így már túl sok.

Történet:

Nem rossz a prológus. Már várom, hogy bővebben is kiderüljön, mi is történt.

Általában később szoktam az írásmódot összefoglalni, hogy milyen, de már most annyira szemet szúrt, hogy inkább már most az elején említést tennék róla. Az egyik az, hogy vessző, pont, bármilyen írásjel után szóközt kell tenni! Így nagyon nem szép, hogy ennyire egyben van az egész. Néha nem árt odafigyelni a helyesírás ellenőrzőre a gépen, mert ezt még a word is aláhúzza neked, hogy hibás, és hiányzik oda egy szóköz. Aztán megint sok a hármaspont, ami nem hármaspont, itt már kettő, esetleg négy is előfordul. Javítsd át ezeket háromra, mert egyedül az hivatalos írásjel! Végezetül pedig ha párbeszédet írsz, akkor a párbeszédet lezáró gondolatjel elé nem kell kitenni a pontot. Más írásjelet: kérdőjelet vagy felkiáltójelet igen, de a pontot nem kell kitenni!

Az első fejezet érdekes, nekem tetszett. Ha már úgyis ömlesztve írom ki a hibákat, akkor már itt is megemlítem őket. Lényegében ugyanazok, mint a prológusban is, még annyit vettem észre, hogy nagyon nem szeretsz vesszőket rakni. Nagyon sok helyen hiányzik a vessző, pedig már általános iskolában is tanítják, hogy "hogy" elé mindig kell vessző, nálad pedig még ott sincs. Figyelj rá oda jobban, ha egyedül nem veszed észre az ilyen jellegű hibáidat, akkor pedig kérj segítséget!

Ami még nagyon zavart, hogy képekkel helyettesíted a leírásokat. A kezdőknél ez gyakori probléma, de így nem helyes! Ha író vagy, akkor azt is írd le, ki/mi hogy néz ki a történetedben, az nem megoldás, ha odaböksz egy képet, hogy nesze, ez az. Mégiscsak egy történetes blogról beszélünk, nem pedig képeskönyvről...

Eddig annyira nem szúrt szemet, de a harmadik részben nagyon zavaró, hogy rengeteg tőmondatot használsz, vagy ha nem is feltétlen tőmondatok, de nagyon rövidek. Próbáld meg kicsit jobban kibontani a mondatokat!

Najó, a negyedik elején már nagyon, nagyon zavaróak a tőmondatok.

Ijesztően zöld szemei voltak.Göndör fürtjei a homlokához tapadtak.Izzadt.Pedig nem is volt itt meleg.Pont hogy hűvös volt.

Rengeteg rövid mondat. Nem lenne sokkal jobb így:

Ijesztően zöld szemei voltak, göndör fürtjei a homlokához tapadtak. Izzadt, pedig nem is volt meleg, pont, hogy hűvös volt.

Megint képekkel helyettesíted a leírásokat... Kezdek morci lenni...

De legalább Harry szimpi >:)

Najó, azt hiszem, most, a negyedik rész elején fogok szünetet tartani, mert úgy érzem, ennyi tőmondat után képes lennék a falhoz vágni szegény laptopot. Az a szerencséd, hogy Harry miatt nem fogom megtenni...

Ráadásul még egy képpel helyettesített leírás...

A hatodik rész végén sajnálom, hogy ilyen fordulatot vett a történet... A rohadék szereplőből túl gyorsan nyálas lett... Valahogy túl gyorsan alakulnak itt a kapcsolatok. És most nem arról beszélek, hogy még csak 6 fejezetet éltünk meg, hanem arról, hogy a történeted világában mindeközben nem telt el túl sok idő.

De ezektől eltekintve nekem tetszik a történet.

Akkor viszont összefoglalnám a nyelvtani hibáidat:

- tőmondatok helyett igyekezz összetett mondatokat írni!

- figyelj oda a vesszőkre!

- írásjelek után tegyél szóközt!

- gondolatjel elé ne tedd ki a pontot!

- valamint észrevettem, hogy váltogatod az igeidőket; egy történetet egy időben írj, döntsd el, hogy múlt vagy jelen, és végig használd azt!
- a történetben több helyen is előfordult, hogy számokat használsz, ez nem szokás, ki kell írni betűkkel, hogy egy, kettő, stb.

Valamint tényleg a tartalommal kapcsolatban annyi kifogásolnivalóm van, hogy kicsit túl gyorsan haladsz benne. A vége felé már láttam, hogy legalább képeket nem teszel be, de leírásból így sincs sokkal több. A fejezeteidet is kicsit megnyújtaná, ha beletennél néhány leíró részt. Van belőle néhány, de azért lehetne több és alaposabb is.

Összegzés:

Szerintem egy érdekes történet, aminek a kivitelezésén még bőven van mit javítanod.

Mivel azonban én szeretem az ilyen démonos történeteket, neked kivételesen még azt is felajánlom, hogy elvállalom a részeid javítását. Már ha szükségét érzed.

Kritika: Casimira

Író: Origin M.

Blog: Casimira

Szia!

Tudom, hogy nem tőlem kérted a kritikát, és próbáltam itt valamint nálad is a csetben jelezni, hogy a kolléganő pillanatnyilag inaktív, akit szerettél volna megbízni a feladattal. Azért remélem, nem okozok én sem csalódást, valamint ha Elizabeth előkerül, neki is feltétlenül szólni fogunk, hogy felkerültél a várólistájára :)

Első benyomás:

Nekem nincs különösebb bajom a design-al. A fejléc nem tetszik túlságosan, hogy a fényképekhez egy ilyen rajzolt, tetkó-szerű mintát belekevertél, de a külső megítélése nem igazán az én asztalom.

Az oldalsávban azt mondanám, minden rendben van, szerintem ott van minden, aminek ott kell lennie. Viszont ha csak a jobb oldaliba raksz modulokat, akkor ne hagyd ott a baloldalit, mert egyértelműen látszik, hogy ott is ki van neki hagyva a hely, viszont nem tettél oda elemeket. Azt onnan kitörölhetnéd, és akkor kiszélesíthetnéd a tényleges tartalmi részt, mert így elég furcsa, hogy az az oldal ilyen üres.

A külsőre nem is fecsérelnék több szót, látom, hogy nem a te munkád, és ezen a bal-jobb arányossági dolgon kívül nincs is vele semmi baj.

A karakterek oldal szépen van megcsinálva, örülök, hogy végre ilyen szépen rendezett képeket látok, viszont nem valami informatív. Persze megértem, hogy két rész után ennél sokkal többet nem is lehet mondani a szereplőkről, meg nem akarsz spoilerkedni, de ez így akkor is nagyon kevésnek tűnik.

A fejezeteknél kifejezetten nem tetszik, hogy húszig előre beszámoztad, pedig még csak kettőt tettél fel. Abba a hamis reménybe ringatod az olvasót - legalábbis engem félrevezettél - hogy itt bőven lesz mit olvasni. Amíg nem tartoznak megírt részek a fejezetszámokhoz, addig inkább töröld le őket, mert így teljesen feleslegesek.

A fülszöveged érdekes, nem egy rózsaszín felhőkön úszkáló történetet várok, és remélem, nem is megy el olyan irányba. Viszont ehhez a komor hangulathoz passzol, hogy ezzel a fekete-fehér színvilággal dolgoztál. Egyetlen aprócska hiba tűnt fel a fülszövegben, amit viszont kiemelnék, mert sokan ez alapján döntik el, hogy elolvassák-e a történetedet.

Ráadásul Mira csakis magát okolja Jace miatt, a történtek, pedig komoly víziszonyt eredményeznek nála.

A pedig elé nem kell a vessző: a történtek pedig...

Történet: 

Igazából az elején eléggé megrettentem, hogy a kritikaíráshoz nekem ezt el kell olvasnom. Már a második bekezdésnél kétségbe vagyok esve, hogy rengeteg a tőmondat, egyáltalán nem gördülékeny a megfogalmazásod. Természetesen azért küzdök vele tovább, de nem valami élvezetes így olvasni. Nagyon sok olyan dolog van, amiket írhatnál egy mondatba, és így nem szakítanád meg folyamatosan az olvasó gondolatmenetét.

Igazából ettől eltekintve maga a történet érdekesen indul, bár az első részben a visszatekintést biztosan jelölném valahogyan - dőlt betűkkel, más betűtípussal vagy színnel. A szülőket meg egyszerűen nem értem, hogyan várhatnak el ilyesmit a lányuktól, ha tudják, hogy víziszonya van. Mondjuk a lány is kicsit furcsa, azért hat-hétévesen ilyen természetesen jön nála a hazugság, és ennyire tud ragaszkodni hozzá még a rendőrök meg a szülei előtt is. Én az öreg fejemmel úgy képzelem, abban a korban még kitart a gyermeki őszinteség, de ha nem, akkor is kicsit túl sok keménységgel ruházod fel a lányt már ilyen fiatalkorában. Még egy felnőtt is sokszor megtörik a rendőrök faggatózása alatt, nem bírja elviselni a lelkiismeret-furdalást, ehhez képest a te kislányod minderre simán képes. Nekem ez furcsa. Na de nézzük tovább.

A második fejezet elolvasása után nincs sokkal több hozzáfűznivalóm. Mintha ebben már kicsit kevesebb lenne a tőmondat, de lehet, hogy csak immúnis lettem rá. Továbbra sem értem, miért kell oda a főszereplő, vagy miért pont oda, miért nem mehettek olyan helyre, amitől nem kap pánikrohamot. De komolyan, ha hagyják egyedül a kabinban ücsörögni, akkor nem kell ő oda... Nekem eléggé logikátlan, bár persze fenntarthatod azt, hogy ezeket a későbbiekben ki fogod küszöbölni. Remélem. Mert ennek így nekem egyelőre úgy tűnik, annyi a háttere, hogy megálmodtad ezt a történetet, de mégis ki kellett találni neki valami hátteret, nem vághattál minden bevezető nélkül a közepébe, és ez most az első két fejezet.

De történetileg ennyi tellett tőlem két fejezet után.

Viszont kérlek, mondd, hogy nem a takarító lesz Jace...

Az írásmódodnál megint felhoznám, hogy rövidek a mondataid, próbálj meg nem tőmondatokkal dolgozni, mert ez így nagyon zavaró.

A leírásokat hiányolom kicsit, amire szintén mondhatod, hogy majd lesz benne az is. Én mindenesetre nem tudom magam elé képzelni a hajót - ami a külsejét tekintve még mondjuk megmagyarázható a hősöd rohama miatt, de arra már nincs kifogás, miért nem írtad le a fülkéjük belsejét. Vagy a szereplőket.

Vesszőhibát vettem észre többet is, inkább hiányoznak, valamint azt vettem észre, hogy valamiért a pedig elé mindig teszel vesszőt, pedig erre nincs szabály, hogy így kellene. Legtöbbször nem is kell oda az a vessző, amit kiteszel.

Összegzés:

Két rész után ennyi tellett tőlem. Értem én, hogy jobb még az elején kiszúrni a hibákat, de még annyira nem történt semmi, hogy arról nem is lehet mondani semmit. Általában három-négy rész előtt nem éri meg kritikát kérni, te meg ráadásul rövid fejezetekkel is dolgozol, így valószínűleg várnék még vele, hogy bővebben lehessen kritizálni a történetvezetésedet.

A tőmondatokat mindenesetre próbáld meg kiirtani! Sokan az első rész alapján már eldöntik, hogy tovább olvassák-e, így lehet, hogy nem ártana újraírnod úgy, hogy ezeket összefűzöd szép összetett mondatokká.

Ha pedig az itteni cseten nem is figyelted a kérésedre a reakciót, legalább a sajátodra figyelj, mert azért lenne ott, hogy el lehessen érni téged, ehhez képest semmit nem reagáltál az ottani kiírásomra.

Kritika#8 /~Szöszi

Hali!
A 7. kritikámmal sehogy nem állok, de ez egy rövid bejegyzésnek ígérkezik. Mindenesetre remélem jól telik a szünetetek. Halie Sunfield kérését egyszerűen nem értem, de komolyan.


Üzenet Halie-nek:
Kedves Halie!
Fogalmam sincs, hogy miért kértél kritikát, ha csak egy  bejegyzés van fenn a blogon az is egy díj. A vicc ebben az, hogy a modulok kész vannak. A design viszont iszonyú kezdetleges, nincs fejléc, csak a blog címe van "odaböfögve". A háttér kék alapon fehér pöttyös, de túlságosan magába olvasztja a bejegyzéseid helyét-szerintem. A betűtípust is megváltoztathatnád. Mert ez így-mondjuk ki-rossz. Egy bejegyzés ellenére 14, nem vicc 14 követőd van. Szerintem a minimum, hogy értük folytatod, de ha így döntenél kérlek hívj egy designert. Annyian segítenének, több tízen vannak, akik igényesen megtudnák csinálni a blogod kinézetét. Remélem nem bántottalak meg!
Szöszi

Kritika: Evolution

Író: Nicolette F.

Blog: Evolution - A leszármazott

Első benyomás:

Mint azt más oly sokszor hangoztattam, nem értek hozzá, pontosan milyen is egy jó design, szóval egyedül az én szubjektív véleményem tudom elmondani, de nekem tetszik. A fejléced szép, és látom, hogy saját munka, szóval csak gratulálni tudok hozzá. Az oldalsávod is rendben van, mindent megtalál az ember, amire szüksége van. Szép az idézet, a könyvborító is szépen meg lett csinálva.

A szereplők oldalt is ügyesen megoldottad, jók a képek, érdekesek az idézetek.

A fülszöveg is nagyon jó, figyelemfelkeltő, egy vesszőhibát észrevettem benne, de könnyen elsiklik felette a tekintet. Kíváncsivá tettél, hogy ezek után milyen lesz a történeted :)

Történet:

A prológus első bekezdését háromszor kellett elolvasnom, de még így sem vagyok biztos benne, hogy úgy értelmezem, ahogy kellene. Eléggé zagyva, én őszintén, megijedtem tőle, hogy ha ilyen lesz a folytatás is, akkor órákat fogok fölötte görnyedni, mire megértem, miről is van szó. Talán az a baj, hogy nem egyeztetsz az alannyal, de igazából az sem biztos, hogy attól jobb lenne. Ezt, a párbeszéd kezdete előtti részt nagyon nézd át, mert lehet, hogy a te fejedben van értelme, de nekem, mint olvasónak nincs nagyon.

A prológus többi része nagyjából rendben van. Érdekes, hogy két betűszínnel dolgozol, a kiemeléseket általában inkább más betűtípussal vagy dőlt betűkkel láttam eddig megoldani. A történetről az a sorozat jutott eszembe, amit mostanság a családdal nézünk, talán az a címe, hogy alfák. És ezt most itt azért hozom fel, mert nagyon hasonló az alapja a két történetnek. Evolúciós okokból fejlettebb emberek szupererővel, titkos kormányszervek, és a többi is elég hasonló.  Ne érts félre, nem azt mondom, hogy másolsz, mert nem is biztos, hogy ismered. Csak annyi, hogy eddig nem tűnik nekem túl eredeti történetnek. Ami szintén nem jelent semmit, mert már a prológusban valami kiemelkedő újdonságot alkotni nem sokat láttam eddig. Mindenesetre olvasom tovább :)

Az első fejezetben jók a leírásaid, nagyjából mindent el tudok képzelni, hogyan nézhet ki, milyen lehet ez az épület belülről - kívülről talán kevésbé. Ami nekem kicsit furcsa, hogy nem használsz költői képeket a leírásoknál, csak kimondod, hogy ez így, az meg úgy nézett ki. Még egy hasonlat sem, hogy olyan kék volt a szeme, mint... Kicsit hiányolom, mert ezekkel "szebbé" lehet tenni egy írást, bár mondom, a vizualizáció ennyi alapján is kialakul az olvasóban.

Amit egy kicsit furcsállok, az Elliott karaktere. Egy zsenit valahogy sokkal leereszkedőbbnek képzelnék el, aki lenéz mindenkit, mert nem érti meg rögtön, amit neki gyerekjáték. Akiket volt szerencsém megismerni, azok is néha akaratlanul is ilyenek, ha segítséget kérek tőlük, az jelent nekik problémát, hogyan butítsák le annyira a megoldás menetét, hogy még én is megértsem. Meg szerintem mi is kilencedikben tanultuk a másodfokú megoldóképletét, pedig csak egy normál emelt matekos osztály voltunk. Akkor én is zseni vagyok? :) A reálosok zsenialitása többnyire nem abban rejlik, hogy meg tudnak jegyezni egy triviális megoldóképletet, hanem inkább a kreativitásukban, abban, hogyan tudnak más szemmel nézni egy problémára. Például volt olyan osztálytársam, aki a két táblán levezetett megoldást két sorba tömörítette úgy, hogy az még a tanárnak is újdonság volt, vagy mikor nem figyelt órán, és megkérdeztem, mit csinált, akkor azt felelte, hogy egy új módszert próbált felállítani a pi kiszámítására. Az ilyen magas intelligenciájú, reál tudományokban jeleskedők többnyire nem abban lelik örömüket, hogy már felfedezett és bizonyított dolgokat megtanulhatnak, hanem abban, hogy új utakat, új lehetőségeket tárhatnak fel.

A harmadik részben nekem furcsa, hogy hirtelen minden konfliktusa a többiekkel egy varázsütésre megoldódik, mindenki megembereli magát, mintha már nem is ugyanaz lenne.

Nem értem, miért szedted két részre a negyedik fejezetet. Ha ilyen hosszú, a második felét simán elkeresztelhetnéd ötödiknek...

Egy kicsit furcsának találom ezt az egy terem egy osztály felállást. Már felsőben is, meg középiskolában is inkább vándorlunk, főként a bemutató eszközök miatt. Gondolom ott is egyszerűbb lenne beszerezni mindből egyet, és kinevezni kémia, földrajz, történelem, és a többi termeket. Így nem kellene mindenhová az a sok felszerelés, amit leírsz, hogy a terem hátuljában levő szekrényben van.

Az ötödik fejezeted még nem került ki linkkel a többi fejezet közé, majd pótold!

Az írásmódodra nem igazán mondhatok semmi rosszat, jól alapvetően jól fogatod a szavakat. Amit már korábban is említettem, hogy nem nagyon használsz a leírásoknál képeket, de ez majd kialakul, csak olvass sokat, és rád fog ragadni.

A helyesírást illetően elsősorban a vesszőkbe kötnék bele. Nagyon sok vesszőhibád van, leginkább nincsenek kitéve, de olyan is előfordult, hogy feleslegesen is ki volt téve. Erre figyelj oda jobban, persze, ez is gyakorlással alakul ki az emberben, de már írás közben odafigyelhetsz rá, hogy két ige sosincs egy tagmondatban. Ha két ige között nincsen vessző, akkor keresgélj addig, míg meg nem találod neki a megfelelő helyet! Ezen kívül csak néhány elütést találtam, vagy olyat, hogy figyelmetlenségből kétszer írsz le egy szót. De ezeket ha te párszor még átfutod, akkor biztosan meg fogod találni, és magadnak tudod is javítani.

Egyszer találkoztam azzal a harmadik részben, hogy a "hogy"-ot egyszerűen "h"-val rövidíted. Ez egy jegyzetben még elmegy, de azért ha írsz, akkor irodalmilag már nem megengedhető, ne rövidíts inkább, attól a plusz három betűtől nem fog leszakadni a kezed. Ugyanebben a fejezetben nem sokkal később a körülbelült is csak "kb"-nak írod, én ezt sem hagynám így benne.

Néha előfordulnak zavaró szóismétlések, különösen a negyedik rész vége táján, talán itt már kicsit kifáradtál. Például két egymás utáni mondatban az ínycsiklandozó, biztosan van rá szinonima, vagy "evés közben csendben ülünk és az evésre koncentrálunk".

Összegzés:

Egy jó történet, jól kivitelezve.

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik az ilyen szupererővel rendelkezőkről szóló sztorikat :)

Kritika: Kiss me quick

Író: Destiny fox

Blog: Kiss me quick

Első benyomás:

Először azon ragadt meg nyilván a tekintetem, hogy angol a cím.

Ezt persze nem könyvelhetem el hibának, de én azt vallom, hogy ha valaki magyarul ír, akkor a cím, amit a történetének ad is legyen már magyar...

A fejléc nekem tetszik. A különböző színek miatt elkülönül rajta a két karakter, amiről az jut eszembe, hogy azért a címmel ellentétben ez nem egy rózsaszín felhőkön úszkáló romantikus történet lesz, mert az a két szereplő két külön világ.

A színek szépek és lágyak, szerintem jól válogattál.

Az oldalsávban a magamról és az információk modult feljebb tenném, hogy jobban szem előtt legyen, hiszen ez mégiscsak két fontos rész.

A szereplők rész nagyon szép összeszedett, egyértelműen kiemelkedik, kik lesznek fontos szereplők a történetben, mert róluk bővebben is írsz. Igazán szép munka :)

A díjak részt feleslegesnek gondolom, tekintve, hogy nincs benne semmi.

A trailer jó lett, felkelti az érdeklődést, éppúgy, mint a fülszöveged is. Olvasásra csábít :)

Történet:

Rögtön a helyszínekhez tévedtem elsőként... És nálad is annyit tudok mondani, hogy remélem, a képek nem helyettesítik majd a leírásokat ezekről a helyekről.

A végén az angol szöveget megint annyira sajnálom... Olyan gyönyörű és változatos nyelvünk van, nem látom értelmét belekeverni az angolt...

A prológus elolvasása után tényleg egy kicsit sablonsztorinak tűnik a történet, úgyhogy remélem, majd tényleg egyedi lesz. Ennyi alapján olyan, mint a Grease, csak télen találkoznak: első látásra szerelem, utána el kell válniuk, csak egy kis korhatáros tartalommal megfűszerezve.

De egy szokványos történetet is egyedivé lehet tenni, úgyhogy nézzük a többit :)

Őszintén szólva a második fejezetnél még mindig elég kiszámítható a történet. Na, de néhány érdekes dolog, amiért megemlítettem, hogy itt tartok. Az egyik, hogy hogyan történhet ilyen? Tudtommal a gyerek dönti el, melyik szülőjével marad, ilyen kis dolgok miatt pedig nem szakítják el erőszakkal attól, akit a válásnál választott. De javíts ki, ha rosszul tudom, szerencsére még csak olyan ismerősöm sincs, aki ilyen családban él. A másik, hogy érkezésekor hogy lehetett már berendezve a szobája? Mármint persze, megcsinálhatta az apja vagy a testvére, de egy lánynak szerintem hagyni kell, hogy olyanra alakítsa a kis birodalmát, amilyenre akarja, így én ráhagytam volna.

Igazából azt mondanám, hogy egy szokványos kis szerelmes történet.

A karakterek kicsit sablonosak, a szokásosak: főhős lány, aki küzd a világ ellen, dögös pasi, akiről persze semmi mást nem tudunk meg, csak hogy jól néz ki, idegesítő ex, akiről nem derül ki, szegény dögös pasi egyáltalán hogy bírta elviselni, zsarnok szülők, bölcs testvér.

Az írásmódod olyan szempontból jó, hogy részletes, sok információt megtudunk, könnyed és olvasmányos.

Viszont találtam benne néhány típushibát, amik gyakran előfordulnak. Amikor párbeszédet írsz, akkor a beszélő részt lezáró gondolatjel elé nem kell kitenni a pontot. Más írásjeleket ki szokták, de ezt nem. Sokszor előfordul, hogy külön írsz olyan dolgokat, amik egyben lennének helyesek. Alapvetően úgy van, hogy ha az igekötő az ige előtt van, akkor egybe kell írni, ha mögötte, akkor külön. Például: bemegy -> egyben, megy be -> külön. Vesszők is sokszor hiányoznak olyan helyekről, ahol kellenének. Figyelj rá oda, hogy két ige sosincs egy tagmondatban!

Amiért pedig nagyon haragszom, és még soha nem is láttam olyannál, aki így tud írni, hogy nem használod helyesen a -ban, -ben és a -ba, -be toldalékokat. Nagyon figyelj oda rá, mert többször volt helytelen, mint helyes! Például: semmi sincs rendben, körbevezet a suliban, szünetekben is összefutunk, stb.

Azt ajánlanám, kérj meg valakit, aki vállal bétázást, hogy nézzen rá. Sok dolga úgysem lenne vele, de ami hiba van benne, az nagyon szemet szúró, különösen ez utóbbiak.

Összegzés:

Nem egy rossz történet, nem véletlen vannak követőid, akik nagy buzgalommal olvasnak, de próbálj meg kicsit több egyediséget belevinni, és árnyald jobban a szereplőket!

A helyesírásra figyelj oda jobban!

De szívesen ajánlom azoknak, akik szeretik a szerelmes történeteket, amiben első látásra egymásba szeretnek, de még szenvedgetnek egymással :)

Kritika: Szellemekkel körülvéve

Író: Kelia Shara

Blog: Szellemekkel körülvéve

Első benyomás:

Nem igazán értek ahhoz, milyennek kell lennie egy jó fejlécnek, de nekem tetszik a tied. Van egy hangulata, ami passzol a címhez, és remélem, majd a történethez is. Az egyetlen, amibe belekötnék rajta, hogy a cím első pár betűje nehezen kivehető így, hogy fehérrel van írva, azon a részen pedig pont a kép is világosabb.

Háttérnek mondjuk valószínűleg inkább valami sötétet, vagy legalább kevésbé világosat választottam volna a helyedben, ha már minden más az oldalon olyan sötét és borongós.

Látom, hogy van zenelejátszó is, ami nem indul el magától. Ez nálam jó pont, én legalábbis agybajt tudok kapni tőle, ha valaki rám akarja erőltetni az ő zenei ízlését.

A modulok jók, csak a legszükségesebbek vannak ott, semmi felesleges.

A szereplőket böngészve feltűnt, hogy elég sok női szereplőd van a férfiakhoz képest. Ez nekem kicsit furcsa, de persze nincs baj vele, ha jobb szeretsz női karakterekkel dolgozni. Így elsőre érdekes szereplőknek tűnnek, tetszenek az idézetek hozzájuk. Az már annyira nem, hogy a képek nagyon eltérő nagyságúak, van olyan is, ami az egész oldalból kilóg szélességre. Nekem olyan összecsapott munkának tűnik, mintha csak betetted volna az első képet, ami kicsit is tükrözi az elképzelésed. Nem baj, ha nem mind képpontra egyenlő nagyságú, de legalább legyen mind álló- vagy fekvő formátumú. (Én ezt úgy szoktam elsimítani kicsit, hogy középre igazítom őket, akkor kevésbé tűnnek fel az ilyesmik, mintha mind oldalra van igazítva) Plusz az egyik képedet nem tudja megjeleníteni, ahelyett majd keress egy másikat!

Az "egyebek" résznél jók a képek, de azért remélem, ezek nem pótolják majd a történetben a leíró részeket. Meg nekem nem tetszik ez a "láttam valahol, ezért én is csinálok ilyet". Én is hülyét tudok kapni tőle, ha valaki így másol rólam (igen, előfordult, és akkor is szépen lehordtam az illetőt) Szóval szerintem megjelölhetnéd, honnan van, vagy ne másolj!

Történet:

A prológus elején rögtön ez van: "öt évvel korábban". Minél korábban? Vagy használd az ezelőttöt, vagy mondd meg, mihez viszonyítasz, mert ennek így nincs értelme!

Az "egy órával később"-et is beépíteném inkább valahogy a párbeszédbe, így először olvasva kicsit összezavarodtam, hogy most az előző jelenethez képest telt el egy óra, vagy 5 év és egy óra?

Valahogy kicsit összecsapottnak érzem ezt a prológust. Az üzengetésre jobban kitértél, mint arra, mi történt a híváskor és utána. Hogy hogyan érezte magát, mit gondolt, mit tett (mármint a síráson kívül). Meg nem hiszem, hogy a rendőr közölné vele azt, hogy árvaházba kell mennie, az annyira nem a rendőrök hatáskörébe tartozik. Honnan tudja, hogy nincs egy másik rokona, akihez odamehetne? Valahogy nem hiszem, hogy családfakutatást végzett volna az a pár perc alatt, míg a lány üzengetett meg zongorázott.

Az első rész olvasása után szemet szúrt néhány logikai buktató. Egyrészt, öt évig eszébe sem jutott kimenni oda? Másrészt hogy maradhatott ott ennyi ideig egy papírgalacsin? Azóta százszor elvitte volna a szél, vagy legalábbis olvashatatlanná teszi az eső, hó, időjárási viszontagságok, amiken átment. Aztán sajnálom, hogy végül tényleg képekkel helyettesíted a leíró részeket. Azt mondod magadról, hogy imádsz írni. Akkor tessék! Annyira szépen le lehetne festeni szavakkal az éjszakai temetőt vagy a nyakék kinézetét. Elszalasztottál vele egy alkalmat, hogy megcsillogtasd írói tudásod. Az írás nem abból áll, hogy leírod, ez meg ez történt, az igazán jó író eléd idézi az egész történetét a szavaival, hogy magad előtt lásd, mint egy filmet, nem csak az eseményeket, de a tájakat és személyeket egyaránt. Ezen kívül néhány bekezdés után betűnagyságot váltasz, ami nem szépen néz ki. Legalább egy részen belül használj egyforma betűtípust- és nagyságot!

A második részben is annyira hiányolom a részleteket... Nem derül ki, hogy néz ki a lány, akit meglátott, hogyan jutottak a kunyhóba, milyen volt a kunyhó. A bemutatkozásnál feleslegesnek találom azt is hozzáfűzni, hogy ki hány éves. Szívesebben olvasnék róluk egy leírást, hogy festettek, a főhősödnek mi volt az első benyomása róluk. Aztán mégis mit kellett szellemeknek összepakolniuk indulás előtt? Meg tudnak egyáltalán fogni bármit? A ház leírása megint elmarad...

A harmadik részben azt nem értem, hogy mit keres egy 20 éves lány iskolában? Ne feledkezz meg róla, hány évesek a szereplőid! Vagy kérdezősködj utána, vagy ne írj olyan életkorú szemszögéből, akinek nem tudsz eleget a mindennapi életéről!

A negyedik részben megint hiányoltam a faház leírását. És honnan volt pénze repülőjegyre?

Aztán a hajóról is csak annyit tudunk meg, hogy "szép és nagy". És a férfi dátumra pontosan tudja, mikor látott a hajón valaki szellemet? Kicsit hihetetlen... Én arra sem szoktam emlékezni, mi volt a tegnapi ebéd... Arról nem is beszélve, hogy Franciaországban semmi problémája nem adódik a hősnőnek a kommunikációval.

A helyesírásod sajnos nem a legjobb, sok vesszőhibát és elírást is felfedeztem benne. A szóismétléseket sokszor erőltetetten kerülök el, például: "az említett tárgy". Ajánlom figyelmedbe a szinonima szótárat, nagyon hasznos néha forgatni, ha nem vagy biztos benne, hogyan küszöbölhetnéd ki a szóismétlést. Az elírások és vesszők javítására pedig javasolnám, hogy kérj meg valakit! Nem szégyen az, ha valakinek bétára van szüksége, nem te lennél az első, és nem is az utolsó.

Néha szükségtelenül nagybetűket használsz, például az elején a személyes névmásokra. A magyarban ezeket nem kell nagy kezdőbetűvel írni.

Itt is megemlíteném, hogy nagyon hiányoznak a leíró részek, szereplőknél és helyszíneknél egyaránt. Azért vagy író, hogy ezeket is szépen leírd, a képekkel való helyettesítés nem megoldás!

Összegzés:

Figyelj oda jobban a logikátlanságokra!

Tegyél bele sok-sok leírást, legalább azt is gyakorlod!

És dolgozd ki jobban a szereplőket! Sokan vannak, de semmit nem tudunk meg róluk. A szellemek csak egy nagy masszaként mozognak, semmi egyedi nincs bennük, ennyi erővel akár csak egy is lehetne.

Sose félj belemenni a részletekbe! Túl sok nem lehet belőlük.

Tudom, többnyire nem szép dolgokat mondtam a blogodról, de kritikát kértél, nem bájolgást :)

Amit mondtam, azért tettem, hogy tudd, mi nem jó benne, és hogyan javíthatnál rajta, nem azért, hogy a földbe döngöljem az önbizalmad.

Folytasd az írást, gyakorolj sokat! Senki nem úgy kezdi, hogy tökéletesen megy neki. Csak műveld szorgalommal, különösen, ha ennyire szereted, és úgyis bele fogsz jönni!

Ne félj segítséget kérni másoktól, akár a helyesírásról, akár a történetről alkotott véleményükről van szó!

Kritika: Hős a sötétben

Író: Aux Eliza

Blog: Hős a sötétben

Első benyomás:

Ahogy először megnyitottam az oldalt, azt gondoltam, hogy ez igen!

Szép, ízléses, hangulatos az elrendezés, egyszerű és letisztult, semmi felesleges modul. Mondjuk, lehet, hogy az oldalakhoz elsőnek tenném be a kezdőlapot, és csak utána a szereplőket.

A szereplők oldal nekem egy kicsit kesze-kusza, a képek között változó távolságok vannak, és a méreteik sem egyformák. Valahogy nem látok rendszert abban sem, mi alapján jönnek egymás után, bár erre lehet, hogy majd a történet világít rá, de így kicsit furcsa, hogy keverednek az eredeti történet elején már nem élő szereplők a többivel, akik egy másik idősíkban néznek ki nyilván úgy, mint ahogy a képeken vannak.

A trailerrel nem volt bajom, felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy az eredeti történetben inkább csak háttérszereplő történetét boncolgatod.

Arra is kíváncsi leszek, mi lehet a fejlécen látható hely. Remélem, nem csak úgy került oda, miért ne alapon, hanem tényleg olyan helyszín lesz, ami megérdemli, hogy szem elé kerüljön, még a főhősnőnél is előbbre.

Talán még annyit, hogy igen, a szereplőkről már rá lehet jönni, hogy egy Harry Potter fanfiction-ról van szó, de ezt azért feltüntethetnéd valami jobban szem előtt levő helyen is mondjuk az oldalsávban, így is megtisztelve az eredeti történet szerzőjét.

De összességében meghoztad a kedvem az olvasáshoz!

Történet:

Tetszenek a fejezetek előtti kis összefoglalók. Előre tudja az olvasó, milyen lelkiállapotban üljön neki, milyen felvonultatott szörnyűségekre készítse fel magát előtte. Örültem neki, hogy emiatt késő éjszaka inkább nem kezdtem neki, valószínűleg nem sokat aludtam volna utána.

Remélem, nem haragszol meg rám, amiért véleményezés előtt nem olvastam el az összes eddig megjelent fejezetedet.

Az alapszituáció igazán érdekes, megtartod az eredeti világ sajátjait, ami pedig szerintem sok fanfiction írónak problémát jelent - de tisztelet a kivételnek!

Nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy a könyvben csak "gonosznak" bélyegzett szereplőket, többek között nyilván Bellatrixot, a főhősödet is emberivé teszed, adsz neki egy előtörténetet, ami megmagyarázza, miért is lett ilyen. Ezek után kétlem, hogy lenne olyan, aki ne szimpatizálna vele egy kicsit sem.

Kíváncsi leszek, milyennek fogod bemutatni az eredetileg "jóságos" szereplőket.

A szereplőket életre kelted, amitől olyan valóságos az egész. Jól leírod őket mind külsőre, mind a jellemüket tekintve. Teljesen magam előtt látom őket olvasás közben, még arra sincs szükségem, hogy felidézzem valahonnan a ködös múltból a könyvben olvasottakat.

Mondjuk van benne néhány logikai buktató, vagy csak nekem szúrta nagyon a szemem.

Például leírod, hogy a szülők nemigen foglalkoznak Bellával, az apja sem méltatja túl sok figyelemre, mikor az elején hazaér. Aztán nem sokkal később, mikor nem találja, és a keresésére indul, valahogy nekem nem illik hozzá, hogy megmosolyogja a lánya butaságát, mikor az kiszól, hogy senki sincs bent.

Meg a második fejezetben is, azt mondod ugye, hogy nagyzolós a család, mindenből a legjobbat akarják, nem sajnálják rá a pénzt. Mikor Bella megbetegszik, mégsincs az otthonukban gyógyszer? Ráadásul ha jól emlékszem, ott mindenre van gyógyír: a csontnövesztő szertől kezdve a tetszhalál kezeléséig. A szülei mégis úgy viszik le a lázát, hogy jeges vízbe ültetik szerencsétlent...

Az Alecto nem férfinév? :)

A helyszíneknél ugyanezt az alapos lefestést kicsit hiányolom. Tudunk meg részleteket a Black család otthonáról, de nem valami sokat, én például kíváncsi lennék arra, hogy néz ki Bella szobája. Az Abszol-úti vásárlásokál is, az állatkereskedésnél még van valami halvány fogalma az olvasónak - a könyv ismerete nélkül is - arról, hogyan festhet, a többi üzletnél sajnos más kevésbé.

Az írásmódod úgy általánosságban nagyon élvezhető, gördülékeny és olvasmányos, nagyon szemet bántó hibát sem vettem észre benne. Nagyon jól bánsz a szavakkal, és látszik, hogy hatalmas a szókincsed, amit ki is használsz, és ez egy nagyon jó pont. Néha kicsit furcsa a szóhasználatod, olyan erőltetettnek hat néha, de ez egyáltalán nem ront a történet élvezeti értékén. Találtam néhány hosszú, több soros barokk körmondatra emlékeztető részt is, de tényleg csak egyet-kettőt, ennyi pedig még belefér.

Összegzés:

Szerintem egy nagyon eredeti és érdekes történet szépen, igényesen kivitelezve, úgyhogy különösen a Harry Potter széria rajongóinak csak ajánlani tudom!

Bemutatkozás: Francoise Perth

Sziasztok!

Francoise Perth vagyok, és csak nemrég csatlakoztam a Wonderland-hez.
Úgyhogy mostantól tőlem is lehet majd kritikát rendelni, főként mégiscsak a történetre kihegyezve, a deisgn részéhez nem sokat értek.
Még nem nagyon csináltam ilyet korábban, csak privátban adtam esetleg néhány tanácsot, de majd igyekszem gyorsan felvenni a fonalat, hogy minél jobb, részletesebb és alaposabb képet adhassak a blogotokról.
Szóval forduljatok hozzám is bátran, bizalommal :)

Kritika#6 / ~Szöszikapitány

                                                                 Blog: Hibrid
                                                                 Író: Satin Url


Olvasás előtt:

Be kell vallanom, mikor először megláttam a blogot kicsit megijedtem, azt hittem, egy emós történet lesz. Ehhez képest kellemes csalódás volt a prológus, ami segített túllendülni a kezdeti aggályaimon. Nagyon tetszik a modulsáv, kivéve azt, hogy belelóg a fejlécbe. Lehet, hogy ez csak nekem szúrt szemet-ja, én meg a művészet, jó vicc. Van egy mondatod ami, szerintem nem helyes: Azonban bár minden ennyire egyszerű volna!  Így lenne jó: Bár minden ennyire egyszerű volna! Ez a mondat az Üdvözöllek c. modulban van. Ezen kívül az első benyomásod tökéletes.

Írásmód:
Mikor elolvastam az első 3 részt azt gondoltam: Miért ilyen rövidek a részek? Ezt a kisebb "bakit" a kezdés számlájára írtam, de örültem mikor a 4. résztől meghosszabbodtak a kis történetfoszlányok. A stílus egyébként hasonló az enyémhez, ezért is tetszett meg. Viszont rengeteg félreütésed van szinte minden részben. A helyesírásodra is odafigyelhetnél, néha pedig értelmetlenek a mondataid. Ezekre figyelj oda! Ezeken kívül kevés leírásod van, de örülök, hogy nem helyettesíted képekkel a szereplőket és a környezetüket.

Karakterek és környezetük:

Főszereplők:
Jena: Nagyon tetszett a lány öniróniája. Van benne kitartás és némi makacsság is. Azt hiszem magamra ismertem benne. Én hiányolom a barátait. Tudom, leírtad, hogy miért nincsenek neki, de őszintén minden embernek van min. 1 haverja vagy valaki, aki segíti, támogatja, stb.
Hael: Érdekes volt olvasni, hogyan nyílik meg a lánynak, szép lassan. Hogy válik zord szörnyetegből ölelni való tigrissé. Remélem bővebben megismerhetjük a múltját.

Mellékszereplők:
A szülők: Nem sokat tudunk Jena szüleiről, értem, hogy nem fontos szereplők, de dolgozd ki őket jobban. A történet elején még érzéketlenek, felszínesek, utána ők is 360 fokos fordulatot vesznek.
Lucy: Az ő jellemét is csak felszínesen ismerhetjük meg. Azt viszont nyugodtan állíthatom, hogy ő Jena egyetlen barát-féléje.
Dolgozd ki jobban a karaktereidet!

Környezet:
Az első kérdésem, hogy tudnak lélegezni, ha csak a parkban vannak oxigént termelő növények.
A második, angol neveket használsz, de a szülők díszmagyarban mennek szórakozni. Hol van ebben a logika? A házukról is több leírást vártam, de a Hiboratóriumot pontosan sikerült bemutatnod.

Ötlet és design:
Ötlet: Nem olvasok sci-fi-ket, de ez tetszik. Szerintem eredeti, kíváncsi vagyok a folytatásra, illetve, hogy mit tudsz kihozni ebből a történetből. Igazán egyedi, és a megvalósítás is jó.
Design: Így utólag illik a történethez, de mint már mondtam kicsit ijesztő első látásra. Szerintem a Statisztika modul helyett berakhatnál egy Blogarchívumot.

Megjegyzés: Remélem tudtam segíteni és fel is iratkoztam! Sajnálom ha megbántottalak.

       
                                                                                                                         ~Szöszikapitány~

Szerkesztő felvétel

Sziasztok!
Mint ahogy látjátok egyre jobban fogynak a szerkesztők nálunk.Ezért kitaláltuk,hogy felveszünk pár tehetséges embert.Ilyen embereket keresünk: kritika írót, rendezett képek, HTML kód, png, gif, órarend, fejléc, asztali háttér és teljes design készítőt. KEZDŐ is jelentkezhet! Szóval jelentkezz ha  ezek közül bármelyiket tudod! Ezeket írd le erre a címre (adam.judit11@gmail.com):
-Blogger neved
-Bogod linkjei
-Korod
-Munkáid
-Mennyi időd lenne a blogra

                                                                                                                            ~Szöszikapitány~

Könyvborító rendelés

Sziasztok!
Azta csak most néztem meg 56-an vagyunk...Woow ez hihetetlen... köszönöm nektek, hogy ennyien vagyunk :) És igen megint egy könyvborítóval jöttem. Most kicsit nehezebbel próbálkoztam be. Remélem jó lett :)

Könyvborító rendelés

Sziasztok!
Meghoztam egy rendelést :) Remélem tetszik a megrendelőnek és várom a további rendeléseket :)

Trailer rendelés

Sziasztok!

Megjöttem egy trailer rendeléssel. Most nagyon beleéltem magam a trailer készítésébe szóval nyugodtan rendeljetek ha tetszik :)