Kritika#8 /~Szöszi

Hali!
A 7. kritikámmal sehogy nem állok, de ez egy rövid bejegyzésnek ígérkezik. Mindenesetre remélem jól telik a szünetetek. Halie Sunfield kérését egyszerűen nem értem, de komolyan.


Üzenet Halie-nek:
Kedves Halie!
Fogalmam sincs, hogy miért kértél kritikát, ha csak egy  bejegyzés van fenn a blogon az is egy díj. A vicc ebben az, hogy a modulok kész vannak. A design viszont iszonyú kezdetleges, nincs fejléc, csak a blog címe van "odaböfögve". A háttér kék alapon fehér pöttyös, de túlságosan magába olvasztja a bejegyzéseid helyét-szerintem. A betűtípust is megváltoztathatnád. Mert ez így-mondjuk ki-rossz. Egy bejegyzés ellenére 14, nem vicc 14 követőd van. Szerintem a minimum, hogy értük folytatod, de ha így döntenél kérlek hívj egy designert. Annyian segítenének, több tízen vannak, akik igényesen megtudnák csinálni a blogod kinézetét. Remélem nem bántottalak meg!
Szöszi

Kritika: Evolution

Író: Nicolette F.

Blog: Evolution - A leszármazott

Első benyomás:

Mint azt más oly sokszor hangoztattam, nem értek hozzá, pontosan milyen is egy jó design, szóval egyedül az én szubjektív véleményem tudom elmondani, de nekem tetszik. A fejléced szép, és látom, hogy saját munka, szóval csak gratulálni tudok hozzá. Az oldalsávod is rendben van, mindent megtalál az ember, amire szüksége van. Szép az idézet, a könyvborító is szépen meg lett csinálva.

A szereplők oldalt is ügyesen megoldottad, jók a képek, érdekesek az idézetek.

A fülszöveg is nagyon jó, figyelemfelkeltő, egy vesszőhibát észrevettem benne, de könnyen elsiklik felette a tekintet. Kíváncsivá tettél, hogy ezek után milyen lesz a történeted :)

Történet:

A prológus első bekezdését háromszor kellett elolvasnom, de még így sem vagyok biztos benne, hogy úgy értelmezem, ahogy kellene. Eléggé zagyva, én őszintén, megijedtem tőle, hogy ha ilyen lesz a folytatás is, akkor órákat fogok fölötte görnyedni, mire megértem, miről is van szó. Talán az a baj, hogy nem egyeztetsz az alannyal, de igazából az sem biztos, hogy attól jobb lenne. Ezt, a párbeszéd kezdete előtti részt nagyon nézd át, mert lehet, hogy a te fejedben van értelme, de nekem, mint olvasónak nincs nagyon.

A prológus többi része nagyjából rendben van. Érdekes, hogy két betűszínnel dolgozol, a kiemeléseket általában inkább más betűtípussal vagy dőlt betűkkel láttam eddig megoldani. A történetről az a sorozat jutott eszembe, amit mostanság a családdal nézünk, talán az a címe, hogy alfák. És ezt most itt azért hozom fel, mert nagyon hasonló az alapja a két történetnek. Evolúciós okokból fejlettebb emberek szupererővel, titkos kormányszervek, és a többi is elég hasonló.  Ne érts félre, nem azt mondom, hogy másolsz, mert nem is biztos, hogy ismered. Csak annyi, hogy eddig nem tűnik nekem túl eredeti történetnek. Ami szintén nem jelent semmit, mert már a prológusban valami kiemelkedő újdonságot alkotni nem sokat láttam eddig. Mindenesetre olvasom tovább :)

Az első fejezetben jók a leírásaid, nagyjából mindent el tudok képzelni, hogyan nézhet ki, milyen lehet ez az épület belülről - kívülről talán kevésbé. Ami nekem kicsit furcsa, hogy nem használsz költői képeket a leírásoknál, csak kimondod, hogy ez így, az meg úgy nézett ki. Még egy hasonlat sem, hogy olyan kék volt a szeme, mint... Kicsit hiányolom, mert ezekkel "szebbé" lehet tenni egy írást, bár mondom, a vizualizáció ennyi alapján is kialakul az olvasóban.

Amit egy kicsit furcsállok, az Elliott karaktere. Egy zsenit valahogy sokkal leereszkedőbbnek képzelnék el, aki lenéz mindenkit, mert nem érti meg rögtön, amit neki gyerekjáték. Akiket volt szerencsém megismerni, azok is néha akaratlanul is ilyenek, ha segítséget kérek tőlük, az jelent nekik problémát, hogyan butítsák le annyira a megoldás menetét, hogy még én is megértsem. Meg szerintem mi is kilencedikben tanultuk a másodfokú megoldóképletét, pedig csak egy normál emelt matekos osztály voltunk. Akkor én is zseni vagyok? :) A reálosok zsenialitása többnyire nem abban rejlik, hogy meg tudnak jegyezni egy triviális megoldóképletet, hanem inkább a kreativitásukban, abban, hogyan tudnak más szemmel nézni egy problémára. Például volt olyan osztálytársam, aki a két táblán levezetett megoldást két sorba tömörítette úgy, hogy az még a tanárnak is újdonság volt, vagy mikor nem figyelt órán, és megkérdeztem, mit csinált, akkor azt felelte, hogy egy új módszert próbált felállítani a pi kiszámítására. Az ilyen magas intelligenciájú, reál tudományokban jeleskedők többnyire nem abban lelik örömüket, hogy már felfedezett és bizonyított dolgokat megtanulhatnak, hanem abban, hogy új utakat, új lehetőségeket tárhatnak fel.

A harmadik részben nekem furcsa, hogy hirtelen minden konfliktusa a többiekkel egy varázsütésre megoldódik, mindenki megembereli magát, mintha már nem is ugyanaz lenne.

Nem értem, miért szedted két részre a negyedik fejezetet. Ha ilyen hosszú, a második felét simán elkeresztelhetnéd ötödiknek...

Egy kicsit furcsának találom ezt az egy terem egy osztály felállást. Már felsőben is, meg középiskolában is inkább vándorlunk, főként a bemutató eszközök miatt. Gondolom ott is egyszerűbb lenne beszerezni mindből egyet, és kinevezni kémia, földrajz, történelem, és a többi termeket. Így nem kellene mindenhová az a sok felszerelés, amit leírsz, hogy a terem hátuljában levő szekrényben van.

Az ötödik fejezeted még nem került ki linkkel a többi fejezet közé, majd pótold!

Az írásmódodra nem igazán mondhatok semmi rosszat, jól alapvetően jól fogatod a szavakat. Amit már korábban is említettem, hogy nem nagyon használsz a leírásoknál képeket, de ez majd kialakul, csak olvass sokat, és rád fog ragadni.

A helyesírást illetően elsősorban a vesszőkbe kötnék bele. Nagyon sok vesszőhibád van, leginkább nincsenek kitéve, de olyan is előfordult, hogy feleslegesen is ki volt téve. Erre figyelj oda jobban, persze, ez is gyakorlással alakul ki az emberben, de már írás közben odafigyelhetsz rá, hogy két ige sosincs egy tagmondatban. Ha két ige között nincsen vessző, akkor keresgélj addig, míg meg nem találod neki a megfelelő helyet! Ezen kívül csak néhány elütést találtam, vagy olyat, hogy figyelmetlenségből kétszer írsz le egy szót. De ezeket ha te párszor még átfutod, akkor biztosan meg fogod találni, és magadnak tudod is javítani.

Egyszer találkoztam azzal a harmadik részben, hogy a "hogy"-ot egyszerűen "h"-val rövidíted. Ez egy jegyzetben még elmegy, de azért ha írsz, akkor irodalmilag már nem megengedhető, ne rövidíts inkább, attól a plusz három betűtől nem fog leszakadni a kezed. Ugyanebben a fejezetben nem sokkal később a körülbelült is csak "kb"-nak írod, én ezt sem hagynám így benne.

Néha előfordulnak zavaró szóismétlések, különösen a negyedik rész vége táján, talán itt már kicsit kifáradtál. Például két egymás utáni mondatban az ínycsiklandozó, biztosan van rá szinonima, vagy "evés közben csendben ülünk és az evésre koncentrálunk".

Összegzés:

Egy jó történet, jól kivitelezve.

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik az ilyen szupererővel rendelkezőkről szóló sztorikat :)

Kritika: Kiss me quick

Író: Destiny fox

Blog: Kiss me quick

Első benyomás:

Először azon ragadt meg nyilván a tekintetem, hogy angol a cím.

Ezt persze nem könyvelhetem el hibának, de én azt vallom, hogy ha valaki magyarul ír, akkor a cím, amit a történetének ad is legyen már magyar...

A fejléc nekem tetszik. A különböző színek miatt elkülönül rajta a két karakter, amiről az jut eszembe, hogy azért a címmel ellentétben ez nem egy rózsaszín felhőkön úszkáló romantikus történet lesz, mert az a két szereplő két külön világ.

A színek szépek és lágyak, szerintem jól válogattál.

Az oldalsávban a magamról és az információk modult feljebb tenném, hogy jobban szem előtt legyen, hiszen ez mégiscsak két fontos rész.

A szereplők rész nagyon szép összeszedett, egyértelműen kiemelkedik, kik lesznek fontos szereplők a történetben, mert róluk bővebben is írsz. Igazán szép munka :)

A díjak részt feleslegesnek gondolom, tekintve, hogy nincs benne semmi.

A trailer jó lett, felkelti az érdeklődést, éppúgy, mint a fülszöveged is. Olvasásra csábít :)

Történet:

Rögtön a helyszínekhez tévedtem elsőként... És nálad is annyit tudok mondani, hogy remélem, a képek nem helyettesítik majd a leírásokat ezekről a helyekről.

A végén az angol szöveget megint annyira sajnálom... Olyan gyönyörű és változatos nyelvünk van, nem látom értelmét belekeverni az angolt...

A prológus elolvasása után tényleg egy kicsit sablonsztorinak tűnik a történet, úgyhogy remélem, majd tényleg egyedi lesz. Ennyi alapján olyan, mint a Grease, csak télen találkoznak: első látásra szerelem, utána el kell válniuk, csak egy kis korhatáros tartalommal megfűszerezve.

De egy szokványos történetet is egyedivé lehet tenni, úgyhogy nézzük a többit :)

Őszintén szólva a második fejezetnél még mindig elég kiszámítható a történet. Na, de néhány érdekes dolog, amiért megemlítettem, hogy itt tartok. Az egyik, hogy hogyan történhet ilyen? Tudtommal a gyerek dönti el, melyik szülőjével marad, ilyen kis dolgok miatt pedig nem szakítják el erőszakkal attól, akit a válásnál választott. De javíts ki, ha rosszul tudom, szerencsére még csak olyan ismerősöm sincs, aki ilyen családban él. A másik, hogy érkezésekor hogy lehetett már berendezve a szobája? Mármint persze, megcsinálhatta az apja vagy a testvére, de egy lánynak szerintem hagyni kell, hogy olyanra alakítsa a kis birodalmát, amilyenre akarja, így én ráhagytam volna.

Igazából azt mondanám, hogy egy szokványos kis szerelmes történet.

A karakterek kicsit sablonosak, a szokásosak: főhős lány, aki küzd a világ ellen, dögös pasi, akiről persze semmi mást nem tudunk meg, csak hogy jól néz ki, idegesítő ex, akiről nem derül ki, szegény dögös pasi egyáltalán hogy bírta elviselni, zsarnok szülők, bölcs testvér.

Az írásmódod olyan szempontból jó, hogy részletes, sok információt megtudunk, könnyed és olvasmányos.

Viszont találtam benne néhány típushibát, amik gyakran előfordulnak. Amikor párbeszédet írsz, akkor a beszélő részt lezáró gondolatjel elé nem kell kitenni a pontot. Más írásjeleket ki szokták, de ezt nem. Sokszor előfordul, hogy külön írsz olyan dolgokat, amik egyben lennének helyesek. Alapvetően úgy van, hogy ha az igekötő az ige előtt van, akkor egybe kell írni, ha mögötte, akkor külön. Például: bemegy -> egyben, megy be -> külön. Vesszők is sokszor hiányoznak olyan helyekről, ahol kellenének. Figyelj rá oda, hogy két ige sosincs egy tagmondatban!

Amiért pedig nagyon haragszom, és még soha nem is láttam olyannál, aki így tud írni, hogy nem használod helyesen a -ban, -ben és a -ba, -be toldalékokat. Nagyon figyelj oda rá, mert többször volt helytelen, mint helyes! Például: semmi sincs rendben, körbevezet a suliban, szünetekben is összefutunk, stb.

Azt ajánlanám, kérj meg valakit, aki vállal bétázást, hogy nézzen rá. Sok dolga úgysem lenne vele, de ami hiba van benne, az nagyon szemet szúró, különösen ez utóbbiak.

Összegzés:

Nem egy rossz történet, nem véletlen vannak követőid, akik nagy buzgalommal olvasnak, de próbálj meg kicsit több egyediséget belevinni, és árnyald jobban a szereplőket!

A helyesírásra figyelj oda jobban!

De szívesen ajánlom azoknak, akik szeretik a szerelmes történeteket, amiben első látásra egymásba szeretnek, de még szenvedgetnek egymással :)

Kritika: Szellemekkel körülvéve

Író: Kelia Shara

Blog: Szellemekkel körülvéve

Első benyomás:

Nem igazán értek ahhoz, milyennek kell lennie egy jó fejlécnek, de nekem tetszik a tied. Van egy hangulata, ami passzol a címhez, és remélem, majd a történethez is. Az egyetlen, amibe belekötnék rajta, hogy a cím első pár betűje nehezen kivehető így, hogy fehérrel van írva, azon a részen pedig pont a kép is világosabb.

Háttérnek mondjuk valószínűleg inkább valami sötétet, vagy legalább kevésbé világosat választottam volna a helyedben, ha már minden más az oldalon olyan sötét és borongós.

Látom, hogy van zenelejátszó is, ami nem indul el magától. Ez nálam jó pont, én legalábbis agybajt tudok kapni tőle, ha valaki rám akarja erőltetni az ő zenei ízlését.

A modulok jók, csak a legszükségesebbek vannak ott, semmi felesleges.

A szereplőket böngészve feltűnt, hogy elég sok női szereplőd van a férfiakhoz képest. Ez nekem kicsit furcsa, de persze nincs baj vele, ha jobb szeretsz női karakterekkel dolgozni. Így elsőre érdekes szereplőknek tűnnek, tetszenek az idézetek hozzájuk. Az már annyira nem, hogy a képek nagyon eltérő nagyságúak, van olyan is, ami az egész oldalból kilóg szélességre. Nekem olyan összecsapott munkának tűnik, mintha csak betetted volna az első képet, ami kicsit is tükrözi az elképzelésed. Nem baj, ha nem mind képpontra egyenlő nagyságú, de legalább legyen mind álló- vagy fekvő formátumú. (Én ezt úgy szoktam elsimítani kicsit, hogy középre igazítom őket, akkor kevésbé tűnnek fel az ilyesmik, mintha mind oldalra van igazítva) Plusz az egyik képedet nem tudja megjeleníteni, ahelyett majd keress egy másikat!

Az "egyebek" résznél jók a képek, de azért remélem, ezek nem pótolják majd a történetben a leíró részeket. Meg nekem nem tetszik ez a "láttam valahol, ezért én is csinálok ilyet". Én is hülyét tudok kapni tőle, ha valaki így másol rólam (igen, előfordult, és akkor is szépen lehordtam az illetőt) Szóval szerintem megjelölhetnéd, honnan van, vagy ne másolj!

Történet:

A prológus elején rögtön ez van: "öt évvel korábban". Minél korábban? Vagy használd az ezelőttöt, vagy mondd meg, mihez viszonyítasz, mert ennek így nincs értelme!

Az "egy órával később"-et is beépíteném inkább valahogy a párbeszédbe, így először olvasva kicsit összezavarodtam, hogy most az előző jelenethez képest telt el egy óra, vagy 5 év és egy óra?

Valahogy kicsit összecsapottnak érzem ezt a prológust. Az üzengetésre jobban kitértél, mint arra, mi történt a híváskor és utána. Hogy hogyan érezte magát, mit gondolt, mit tett (mármint a síráson kívül). Meg nem hiszem, hogy a rendőr közölné vele azt, hogy árvaházba kell mennie, az annyira nem a rendőrök hatáskörébe tartozik. Honnan tudja, hogy nincs egy másik rokona, akihez odamehetne? Valahogy nem hiszem, hogy családfakutatást végzett volna az a pár perc alatt, míg a lány üzengetett meg zongorázott.

Az első rész olvasása után szemet szúrt néhány logikai buktató. Egyrészt, öt évig eszébe sem jutott kimenni oda? Másrészt hogy maradhatott ott ennyi ideig egy papírgalacsin? Azóta százszor elvitte volna a szél, vagy legalábbis olvashatatlanná teszi az eső, hó, időjárási viszontagságok, amiken átment. Aztán sajnálom, hogy végül tényleg képekkel helyettesíted a leíró részeket. Azt mondod magadról, hogy imádsz írni. Akkor tessék! Annyira szépen le lehetne festeni szavakkal az éjszakai temetőt vagy a nyakék kinézetét. Elszalasztottál vele egy alkalmat, hogy megcsillogtasd írói tudásod. Az írás nem abból áll, hogy leírod, ez meg ez történt, az igazán jó író eléd idézi az egész történetét a szavaival, hogy magad előtt lásd, mint egy filmet, nem csak az eseményeket, de a tájakat és személyeket egyaránt. Ezen kívül néhány bekezdés után betűnagyságot váltasz, ami nem szépen néz ki. Legalább egy részen belül használj egyforma betűtípust- és nagyságot!

A második részben is annyira hiányolom a részleteket... Nem derül ki, hogy néz ki a lány, akit meglátott, hogyan jutottak a kunyhóba, milyen volt a kunyhó. A bemutatkozásnál feleslegesnek találom azt is hozzáfűzni, hogy ki hány éves. Szívesebben olvasnék róluk egy leírást, hogy festettek, a főhősödnek mi volt az első benyomása róluk. Aztán mégis mit kellett szellemeknek összepakolniuk indulás előtt? Meg tudnak egyáltalán fogni bármit? A ház leírása megint elmarad...

A harmadik részben azt nem értem, hogy mit keres egy 20 éves lány iskolában? Ne feledkezz meg róla, hány évesek a szereplőid! Vagy kérdezősködj utána, vagy ne írj olyan életkorú szemszögéből, akinek nem tudsz eleget a mindennapi életéről!

A negyedik részben megint hiányoltam a faház leírását. És honnan volt pénze repülőjegyre?

Aztán a hajóról is csak annyit tudunk meg, hogy "szép és nagy". És a férfi dátumra pontosan tudja, mikor látott a hajón valaki szellemet? Kicsit hihetetlen... Én arra sem szoktam emlékezni, mi volt a tegnapi ebéd... Arról nem is beszélve, hogy Franciaországban semmi problémája nem adódik a hősnőnek a kommunikációval.

A helyesírásod sajnos nem a legjobb, sok vesszőhibát és elírást is felfedeztem benne. A szóismétléseket sokszor erőltetetten kerülök el, például: "az említett tárgy". Ajánlom figyelmedbe a szinonima szótárat, nagyon hasznos néha forgatni, ha nem vagy biztos benne, hogyan küszöbölhetnéd ki a szóismétlést. Az elírások és vesszők javítására pedig javasolnám, hogy kérj meg valakit! Nem szégyen az, ha valakinek bétára van szüksége, nem te lennél az első, és nem is az utolsó.

Néha szükségtelenül nagybetűket használsz, például az elején a személyes névmásokra. A magyarban ezeket nem kell nagy kezdőbetűvel írni.

Itt is megemlíteném, hogy nagyon hiányoznak a leíró részek, szereplőknél és helyszíneknél egyaránt. Azért vagy író, hogy ezeket is szépen leírd, a képekkel való helyettesítés nem megoldás!

Összegzés:

Figyelj oda jobban a logikátlanságokra!

Tegyél bele sok-sok leírást, legalább azt is gyakorlod!

És dolgozd ki jobban a szereplőket! Sokan vannak, de semmit nem tudunk meg róluk. A szellemek csak egy nagy masszaként mozognak, semmi egyedi nincs bennük, ennyi erővel akár csak egy is lehetne.

Sose félj belemenni a részletekbe! Túl sok nem lehet belőlük.

Tudom, többnyire nem szép dolgokat mondtam a blogodról, de kritikát kértél, nem bájolgást :)

Amit mondtam, azért tettem, hogy tudd, mi nem jó benne, és hogyan javíthatnál rajta, nem azért, hogy a földbe döngöljem az önbizalmad.

Folytasd az írást, gyakorolj sokat! Senki nem úgy kezdi, hogy tökéletesen megy neki. Csak műveld szorgalommal, különösen, ha ennyire szereted, és úgyis bele fogsz jönni!

Ne félj segítséget kérni másoktól, akár a helyesírásról, akár a történetről alkotott véleményükről van szó!

Kritika: Hős a sötétben

Író: Aux Eliza

Blog: Hős a sötétben

Első benyomás:

Ahogy először megnyitottam az oldalt, azt gondoltam, hogy ez igen!

Szép, ízléses, hangulatos az elrendezés, egyszerű és letisztult, semmi felesleges modul. Mondjuk, lehet, hogy az oldalakhoz elsőnek tenném be a kezdőlapot, és csak utána a szereplőket.

A szereplők oldal nekem egy kicsit kesze-kusza, a képek között változó távolságok vannak, és a méreteik sem egyformák. Valahogy nem látok rendszert abban sem, mi alapján jönnek egymás után, bár erre lehet, hogy majd a történet világít rá, de így kicsit furcsa, hogy keverednek az eredeti történet elején már nem élő szereplők a többivel, akik egy másik idősíkban néznek ki nyilván úgy, mint ahogy a képeken vannak.

A trailerrel nem volt bajom, felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy az eredeti történetben inkább csak háttérszereplő történetét boncolgatod.

Arra is kíváncsi leszek, mi lehet a fejlécen látható hely. Remélem, nem csak úgy került oda, miért ne alapon, hanem tényleg olyan helyszín lesz, ami megérdemli, hogy szem elé kerüljön, még a főhősnőnél is előbbre.

Talán még annyit, hogy igen, a szereplőkről már rá lehet jönni, hogy egy Harry Potter fanfiction-ról van szó, de ezt azért feltüntethetnéd valami jobban szem előtt levő helyen is mondjuk az oldalsávban, így is megtisztelve az eredeti történet szerzőjét.

De összességében meghoztad a kedvem az olvasáshoz!

Történet:

Tetszenek a fejezetek előtti kis összefoglalók. Előre tudja az olvasó, milyen lelkiállapotban üljön neki, milyen felvonultatott szörnyűségekre készítse fel magát előtte. Örültem neki, hogy emiatt késő éjszaka inkább nem kezdtem neki, valószínűleg nem sokat aludtam volna utána.

Remélem, nem haragszol meg rám, amiért véleményezés előtt nem olvastam el az összes eddig megjelent fejezetedet.

Az alapszituáció igazán érdekes, megtartod az eredeti világ sajátjait, ami pedig szerintem sok fanfiction írónak problémát jelent - de tisztelet a kivételnek!

Nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy a könyvben csak "gonosznak" bélyegzett szereplőket, többek között nyilván Bellatrixot, a főhősödet is emberivé teszed, adsz neki egy előtörténetet, ami megmagyarázza, miért is lett ilyen. Ezek után kétlem, hogy lenne olyan, aki ne szimpatizálna vele egy kicsit sem.

Kíváncsi leszek, milyennek fogod bemutatni az eredetileg "jóságos" szereplőket.

A szereplőket életre kelted, amitől olyan valóságos az egész. Jól leírod őket mind külsőre, mind a jellemüket tekintve. Teljesen magam előtt látom őket olvasás közben, még arra sincs szükségem, hogy felidézzem valahonnan a ködös múltból a könyvben olvasottakat.

Mondjuk van benne néhány logikai buktató, vagy csak nekem szúrta nagyon a szemem.

Például leírod, hogy a szülők nemigen foglalkoznak Bellával, az apja sem méltatja túl sok figyelemre, mikor az elején hazaér. Aztán nem sokkal később, mikor nem találja, és a keresésére indul, valahogy nekem nem illik hozzá, hogy megmosolyogja a lánya butaságát, mikor az kiszól, hogy senki sincs bent.

Meg a második fejezetben is, azt mondod ugye, hogy nagyzolós a család, mindenből a legjobbat akarják, nem sajnálják rá a pénzt. Mikor Bella megbetegszik, mégsincs az otthonukban gyógyszer? Ráadásul ha jól emlékszem, ott mindenre van gyógyír: a csontnövesztő szertől kezdve a tetszhalál kezeléséig. A szülei mégis úgy viszik le a lázát, hogy jeges vízbe ültetik szerencsétlent...

Az Alecto nem férfinév? :)

A helyszíneknél ugyanezt az alapos lefestést kicsit hiányolom. Tudunk meg részleteket a Black család otthonáról, de nem valami sokat, én például kíváncsi lennék arra, hogy néz ki Bella szobája. Az Abszol-úti vásárlásokál is, az állatkereskedésnél még van valami halvány fogalma az olvasónak - a könyv ismerete nélkül is - arról, hogyan festhet, a többi üzletnél sajnos más kevésbé.

Az írásmódod úgy általánosságban nagyon élvezhető, gördülékeny és olvasmányos, nagyon szemet bántó hibát sem vettem észre benne. Nagyon jól bánsz a szavakkal, és látszik, hogy hatalmas a szókincsed, amit ki is használsz, és ez egy nagyon jó pont. Néha kicsit furcsa a szóhasználatod, olyan erőltetettnek hat néha, de ez egyáltalán nem ront a történet élvezeti értékén. Találtam néhány hosszú, több soros barokk körmondatra emlékeztető részt is, de tényleg csak egyet-kettőt, ennyi pedig még belefér.

Összegzés:

Szerintem egy nagyon eredeti és érdekes történet szépen, igényesen kivitelezve, úgyhogy különösen a Harry Potter széria rajongóinak csak ajánlani tudom!

Bemutatkozás: Francoise Perth

Sziasztok!

Francoise Perth vagyok, és csak nemrég csatlakoztam a Wonderland-hez.
Úgyhogy mostantól tőlem is lehet majd kritikát rendelni, főként mégiscsak a történetre kihegyezve, a deisgn részéhez nem sokat értek.
Még nem nagyon csináltam ilyet korábban, csak privátban adtam esetleg néhány tanácsot, de majd igyekszem gyorsan felvenni a fonalat, hogy minél jobb, részletesebb és alaposabb képet adhassak a blogotokról.
Szóval forduljatok hozzám is bátran, bizalommal :)