Kritika 3# - Elizabeth P.

Hello bloggerínák!:)
 Ismét egy kritikával jelentkezem, amit a kép alatt található címre kattintva ti is elolvashattok!

                                   

Claudi - Black

  

                                                                                                                                                                                         

Kinézet:

Azt hiszem, ezt minden kritikám elején hangsúlyozni fogom: Mivel semmi érzékem sincs kinézetet kritikázni, csak egy olvasó, nem pedig kritikus szemével fogom írni a soraimat.
Kezdeném a fejléccel. Tudom, nem te csináltad, és nem is a készítő munkáját szeretném ezzel lejáratni, de nekem egyáltalán nem tetszik. Egyrészt Justin képe túl élénk mind a háttérhez, mind a lányhoz képest. Ezt a legegyszerűbb online képszerkesztőkkel meg lehet oldani, ajánlom, hogy ezt próbáld - próbáljátok - meg kijavítani. Másrészt olyan sejtésem támadt, hogy a Justinról készült kép egy png volt, a lányé viszont csak egy egyszerű kép, amit úgy satíroztak ki. Hogy miért? Mert Justin körvonalai élesek, míg a lényé homályosak. Vagy mindkettő legyen elsatírozott, vagy éles, de a kettő együtt nem pálya. Meg talán középen a betűtípus helyett is választottam mást, de azzal lényegesebben nincs bajom.
Lehet, hogy az én böngészőm, vagy gépem ilyen szerencsétlen, de nekem a fejezetekhez csatolt képek közül egyet sem jelenít meg. Más színekkel kéne megcsinálna a csevegőt, így túl szemet szúr a szürkés alapon.
Ja és majdnem elfelejtettem: Egy kis részt alakíthatnál oldalt, ahova írsz egy kis ismertetőt a történetről. Nem mindenki kezd bele szívesen - köztük magam sem - egy olyan sztoriba, ahol nincs tisztába, mi is a lényeg. Így csak vakon, remélve, hogy valami különlegessel találkozunk kezdünk beleolvasni az első fejezetbe.
Csak tanácsként megjegyezném, hogy szerintem érdemes lenne kérned egy design átalakítást, amit ezen az oldalon, vagy több száz másikon is megtehetsz. Hidd el, csak jót tenne a blogodnak.

Történet:

Hajaj. Őszinte leszek, először húztam a számat, mikor a fejléceden észrevettem Justint. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs vele, sőt hallgatom is, de az ilyen fanfictionok közül csak sok az egyedi, így félve álltam neki.
Na meg eleve a neve sem valami figyelemfelkeltő. Sőt, egyáltalán nem figyelemfelkeltő.
Mivel csak két részt láttam fent, gondoltam elemzem neked egyesével, hogy hosszabb kritikát kapj :)

Első fejezet:
Már az első bekezdésben észrevettem valamit, de továbbmentem felette, hogy biztos csak én vagyok hülye, hogy ilyeneken fennakadok. De aztán még egyszer belebotlottam, így nem fogom véka alá rejteni.
 Az embernek meg kell békülnie a körülötte lévő környezettel. Azokkal, akik körül veszik Őt, akik átsegítik a nehéz pillanatokon, akik ott vannak ha szükség van rájuk. Meg kell békülnünk azzal, amink van, hiszen egy pillanat alatt minden porrá lehet.
Nehéz megfogalmazni a hibát, de megpróbálom. Az első két mondatod úgy írod, hogy nekik kell megbékélniük, az utolsót viszont úgy, hogy nekünk meg kell békülnünk. Itt nem akkor hiba, de továbbolvastam, ahol azért szembetűnő volt:
Gondolkodás nélkül felállni ha egy bizonyos dolog miatt padlóra kerülünk, leporolni térdeinket s tovább menni. Megbocsájtani egy olyan embernek aki éveken át kísért minket e hosszú úton s végül magadra hagyott.
Ez így lenne helyes, ha a te elvedet követem:
Gondolkodás nélkül felállni ha egy bizonyos dolog miatt padlóra kerülünk, leporolni térdeinket s tovább menni. Megbocsájtani egy olyan embernek aki éveken át kísért minket e hosszú úton s végül magunkra hagyott.

Hát, mire végigolvastam a 2013.1.20. - os bejegyzést, kicsit elgondolkodtam, hogy nem egy motivációs szöveget olvasok-e. Szépen leírtad a gondolataid, minden meg lett fogalmazva de én egyszerűen nem értem. Olyan volt, mintha hozzánk beszélnél, ami egyáltalán nem baj, de van egy olyan sejtésem - ami gondolom ahogy tovább haladok már nem csak egy kérdőjel lesz -, hogy a továbbiakban a történetet meséled el. Amit most olvastam, nem az első fejezethez sorolnám, inkább ezt tenném egy kis bevezetőnek, személy szerint. Viszont meg kell jegyeznem, hogy szépen bánsz a szavakkal, szinte olvastatták magukat.

Nem tudom kezdő vagy-e, de leírom:
-Semmi, semmi nem bánt nagyikám.-csókoltam bele őszes hajába, azonnal megcsapott az a megszokott rózsa illat, a kedvence.
Ez így helyes:
- Semmi, semmi nem bánt nagyikám - csókoltam bele őszes hajába, azonnal megcsapott az a megszokott rózsa illat, a kedvence.
Észreveszed a különbséget? A gondolatjel előtt és után MINDIG vesszőt rakunk. És a nagykám szó után nem kell pont, hiszen az az követő szó a csókoltam.  Csak akkor kell pont, ha így írod:
- Semmi, semmi nem bánt nagyikám. - Belecsókoltam őszes hajába, azonnal megcsapott a megszokott rózsa illat, a kedvence.
Ja és azt is megemlíteném, hogy pont után is mindig szóköszt nyomunk. Írásjelek után mindig! Ezt jegyezd meg :)
Nem szeretnélek megbántani, de egy ideig tartózkodtam tőle, hogy tovább olvassam. Egyrészt, mert sablonosnak éreztem már így az elején - depressziós tini, aki valamilyen úton módon biztos beleszeret Justinba, és ő is a lányba. De mégsem ez volt a nyomós ok, hiszen kritikaíróként kötelességem továbbolvasni. Amiért megfontoltam azt, hogy abbahagyom, a döltbetűs rész volt. Egyszerűen nem értem, miért kell. Miért kell más fájdalmát használni ahhoz, hogy történetet alkossunk. Ez ugyanolyan, mint azok a ROSSZUL megírt történetek, amik a rákról szólnak. Előhúznak valamit, csakhogy ne legyen olyan lapos egy sztori. Sajnálom, maradi vagyok, meg minden, de ez az öves dolog nekem nagyon sok volt, ennek ellenére folytatom, hogy megírjam a kritikádat.
Kicsit többet is leírhatnál a lány belső érzéseiről. Távol álljon tőlem, viszont gonosz leszek: ebben az esetben egyáltalán nem akartam tudni, mi járhat Maria fejében, ennek ellenére le kellett volna írnod. Ahhoz, hogy az ember megsajnálja, valamiért át kell éreznie, de ennyiből nem sikerült, sajnálom. Tehát összefoglalva egyik részem örül, amiért keveset osztottál meg, a másik, kritikus énem viszont dühöng, mert többet várt.

Második fejezet:
Nem hittem, hogy fokozod tovább a fent említetteket, de megtetted. Itt is el kell mondanom, hogy írásjel után mindig szóközt kell nyomni, és persze a nagymama nem öregségben halt meg, hanem a rák egyik formájában. Még véletlenül sem öregségben. Még véletlenül sem.
....................
....
...............
.........
Ha nem tévedek az Justin volt.
.........
..........
Annyi a reményem ebben a történetben még, hogy legalább nem sztárként fogja gondját viselni ennek a gyámoltalan lánynak, hanem hétköznapi emberként. Mert ha az történik, megeszem a kalapomat. Az már a sablonosnál is sablonosabb, mese habbal lenne.
Helyesírási hibákat nem találtam, csak annyi amiket fent említettem.
Nagyon sajnálom, biztosra veszem, hogy megbántottalak, de nem volt szándékomban. Remélem nem átkoztál el, kívántál a pokol közé, amiért leírtam a véleményemet. Ne feledd, te kérted a kritikát, ami nem minden esetben hízelgő. 
További sok sikert a blogodhoz, én követni fogom, kíváncsi vagyok, megfogadod- e a tanácsaimat, vagy hogy mi is lesz, szóval hajrá!

                                                         

                                                                      Ölel, Elizabeth P.