2015. augusztus 7., péntek

Cikk: Kitől fogadj el kritikát?

2 megjegyzés:
Nem tudom, másokban is felmerült-e már ez a kérdés, de én sokat gondolkoztam rajta, mióta ugyanazon írásomról különböző személyektől igen eltérő véleményeket kaptam. Akkor most mégis melyik igaz, melyik nem, melyiknek hihetünk?

Először is jó, ha tisztában vagyunk vele, kitől is érkezik az adott vélemény. A bloggeren is van lehetőség kitenni olyan feleletválasztós szavazást, amiben nem látni, kitől érkezik a válasz. Igen, ha nem kell hozzá a nevüket adniuk, a legtöbb ember hajlamosabb véleményt mondani. Csak arra is hajlamosabbak, hogy közben azt se nézzék meg, miről is nyilatkoznak pontosan. Bármennyire is szomorú, én is tapasztalom, hogy történetes blogoknál éppúgy, mint könyveknél sokan vannak azok, akik külső alapján ítélnek anélkül, hogy egy betűt is olvastak volna. Láttam már ismerősömnél, hogy nem volt a legszebb design-ja, de azért közel sem írt olyan rosszul, hogy az érkezett vélemények 90%-a a "borzalmas"-ra érkezzen. Mint ahogy az ellenkezőjével is találkoztam, szép külső óvodás írásmód mellett, és mindenki halálra dicsérte, hogy ez milyen zseniális. Ühüm...

Ezúton kérlek téged is, kedves olvasó, hogy még ha nem is kell a nevedet adnod egy véleményhez, attól még vedd komolyan, mit mondasz! Senkinek sem teszel jót vele, ha elhiteted valakivel, hogy jól csinálja azt, amit, és ösztönzöd arra, hogy folytassa ilyen minőségben, amin pedig lenne mit javítani, de legalább ekkora hiba, ha rombolod valaki önbizalmát csak azért, mert nem tud szép kódokat írni a blogjához, pedig egy tehetséges író, csak te vagy lusta ahhoz, hogy olvass is tőle.

Aztán persze ott vannak a kommentek is, ahol már általában ott van, hogy kitől érkezik, épp ezért jóval kevesebb is szokott lenni belőle, mint a fenti pipálgatásból. Viszont azt is gondoljuk hozzá, hogy mivel egy normális ember sem akarja hülyének beállítani magát, így a kommentjeit jobban átgondolja, ezeknél többnyire tisztában van azzal, miről is nyilatkozik pontosan. Ettől függetlenül nyilván nincs két egyforma ember, amiért az egyik rajong, az lehet, hogy hányingert kelt a másikban. Szóval mégis, kinek lehet hinni, ha egy írásunkra kapunk hideget is, meleget is?

Én először is azt javasolnám, hogy nézz utána, kitől érkezik a kritika! Nem mondom, hogy tiltsd le a névtelen kommenteket, de ne bízz meg bennük feltétlenül! Ha viszont ott a név és a link a blogspot/google+ fiókjához, akkor egyszerűen le tudod ellenőrizni, kiről is van szó. Megnézheted te is az ő blogját, az ő alkotásait, és ez alapján szívleld meg a szavait. Ha például egyértelműen egy amatőrről van szó, akkor nem nyom annyit a mérlegbe egy "hú, te aztán igazán tehetséges vagy!" mintha ugyanezt egy olyantól kapod, akire felnézel a munkái csekkolása után.

Mivel más szemével nem látom a világot, így csak a saját példálozásommal tudok élni.
Ami pedig a következő lenne: megosztottam ugyanazt a munkámat két külön portálon, az egyik a saját blogom, amit leginkább az olvas, akit én elirányítok hozzá, valamint egy művészeti fórum, amin főként már befutott írók és költők népszerűsítik legújabb munkáikat, kevés a hozzám hasonló amatőr. És a különböző helyszínek miatt különböznek a vélemények is. A blogon olvasókról tudom, hogy barátaim és kedves ismerőseim, ezért lehet, hogy kicsit elfogultak, amikor azt mondják, hogy igazán jó, amit csinálok. A fórumon ellenben hosszas felsorolást kaptam arról, hogy mégis mi minden nem helyes benne.
És én melyiknek hiszek?
Mondhatni mindkettőnek. Egyrészt örülök neki, hogy vannak, akik élvezettel olvasnak, másfelől nyitott füllel figyelek azokra a nálam hozzáértőbbektől érkező véleményre, amik a hibáimra hívják fel a figyelmem, és megfogadom a tanácsaikat.

Amit még fontosnak tartanék, egy kicsit kitérni az ehhez hasonló kritikablogokon kapott véleményekre.
Mert közel sem mondanám, hogy ezekben feltétlenül meg lehet bízni. Nem akarom sem magamat sem ezt az oldalt leszólni, de engem úgy vettek fel ide, hogy előtte egyetlen kritikát sem írtam eddigi életemben. És elhiszitek nekem, amit mondok? Adtok az én véleményemre, és megfogadjátok a tanácsaimat?
Mielőtt kritikát kérnétek egy ilyen témájú blogon, erősen javasolnám, hogy először is nézzétek meg a kritikus korábbi munkáit, nézzétek meg azt a blogot is, amiről írt, és döntsétek el, hogy egyetértetek-e a véleményével. Ha nem, akkor ne is kérjetek tőle kritikát, kutassatok addig egy olyan kritikus után, akinek megbecsülitek a munkásságát! Esetleg ha ő maga is művész és nem csak kritikus, akkor lesd meg a munkáit is! Láttam már olyat, hogy valaki nagy mellénnyel nyitott egy kritikablogot, amin mindenkiről a legjobb véleménnyel volt, sosem volt egyetlen rossz szava sem, és ha az ember megnézte az ő írásait, akkor hemzsegett a helyesírási hibáktól, a történet sablonos volt, és úgy egyáltalában kevés olyan dolog volt, amiről pozitívan lehetne szólni. Ezek után hogy mondhatja másnak, hogy nincsenek például vesszőhibák más írásában, ha ő egyetlen egyszer sem találta el, hova is való az a nyamvadék vessző?

Egy szó, mint száz, gondoljátok meg, kinek a véleményét hallgatjátok és fogadjátok meg, kicsit járjatok utána, mielőtt kritikát kérnétek valakitől!

Ha pedig ezek után valamelyikőtök megszívlelné a tanácsaimat, akkor ezen az oldalon megtaláljátok az eddigi összes kritikámat, a címre kattintva mindig elérhető a kritizált blog is, úgyhogy azt is leellenőrizhetitek. De ha igazán komoly és mindenre kitérő véleményt vártok, akkor azt nem tőlem teszitek, egyrészt mert még tapasztalatlan vagyok, másfelől pedig mint mondtam, az én munkáimban is még sok hibát talál a nálam gyakorlottabb tekintet. Ezek után pedig nem akarok titkolózni, a saját történetes blogomat más álnéven vezetem, de ha kíváncsiak vagytok rá, én miket alkotok, mihez mérem a ti munkáitokat, akkor nézzétek csak meg itt!

Szánjátok rá az időt arra, amire szükséges! Rohanó világban élünk, de azért kétségtelenül vannak olyan dolgok, amiken nem éri meg időt spórolnunk. Ha komoly véleményt szeretnétek, nektek is bele kell fektetnetek egy kis energiát.

Köszönöm, hogy ha végigolvastad, és remélem, kicsit elgondolkodtattalak ezzel a cikkel.

2015. augusztus 6., csütörtök

Kritika: Egy démon szerelme

2 megjegyzés:
Író: Dominika Fekete

Szia!
Tudom, hogy te sem tőlem kérted a kritikát, és neked is szóltam róla, hogy a szerkesztő, akit megkértél rá, inaktív. Én meg úgyis ágyhoz vagyok kötve, úgyhogy szívesen megcsináltam. Remélem, nem okozok csalódást.

Első benyomás:

Látom, hogy a design nem saját, és igazából nekem nincs is bajom vele. Jó embert kértél meg rá, mert szép lett az eredmény.
Az oldalsávról is csak annyit mondanék, hogy egy második blogarchívumot feleslegesnek tartok, ha már amúgy is az oldalaknál ott vannak a fejezetek, a fordítás kicsit lelóg az oldalsávról, és a profilodat én feljebb tenném egy jobban látható helyre. A fejezeteknél az utolsó párnak nincs kint a linkje, azt pótold!
A szereplők oldal nekem kicsit szétcsúszott, a képek összevisszák, még körülbelülre sem egyezik a méretük. Ezen kívül lehet, hogy egy kicsivel többet is mondhatnál a szereplőkről a korukon és származásukon kívül, egy rövid jellemrajz, csak pár mondat nem ártana.
A fülszöveged érdekes, az én kíváncsiságomat biztos felkeltette - bár lehet, hogy elfogult vagyok, mert imádom a démonos történeteket. Annyiba kötnék bele, hogy nekem kicsit túl sok benne a három pontos mondatlezárás - ami három pont, egy helyen kettő van, olyan nincsen. Vagy három, vagy egy. De inkább egy, mert ez így már túl sok.

Történet:

Nem rossz a prológus. Már várom, hogy bővebben is kiderüljön, mi is történt.
Általában később szoktam az írásmódot összefoglalni, hogy milyen, de már most annyira szemet szúrt, hogy inkább már most az elején említést tennék róla. Az egyik az, hogy vessző, pont, bármilyen írásjel után szóközt kell tenni! Így nagyon nem szép, hogy ennyire egyben van az egész. Néha nem árt odafigyelni a helyesírás ellenőrzőre a gépen, mert ezt még a word is aláhúzza neked, hogy hibás, és hiányzik oda egy szóköz. Aztán megint sok a hármaspont, ami nem hármaspont, itt már kettő, esetleg négy is előfordul. Javítsd át ezeket háromra, mert egyedül az hivatalos írásjel! Végezetül pedig ha párbeszédet írsz, akkor a párbeszédet lezáró gondolatjel elé nem kell kitenni a pontot. Más írásjelet: kérdőjelet vagy felkiáltójelet igen, de a pontot nem kell kitenni!

Az első fejezet érdekes, nekem tetszett. Ha már úgyis ömlesztve írom ki a hibákat, akkor már itt is megemlítem őket. Lényegében ugyanazok, mint a prológusban is, még annyit vettem észre, hogy nagyon nem szeretsz vesszőket rakni. Nagyon sok helyen hiányzik a vessző, pedig már általános iskolában is tanítják, hogy "hogy" elé mindig kell vessző, nálad pedig még ott sincs. Figyelj rá oda jobban, ha egyedül nem veszed észre az ilyen jellegű hibáidat, akkor pedig kérj segítséget!
Ami még nagyon zavart, hogy képekkel helyettesíted a leírásokat. A kezdőknél ez gyakori probléma, de így nem helyes! Ha író vagy, akkor azt is írd le, ki/mi hogy néz ki a történetedben, az nem megoldás, ha odaböksz egy képet, hogy nesze, ez az. Mégiscsak egy történetes blogról beszélünk, nem pedig képeskönyvről...

Eddig annyira nem szúrt szemet, de a harmadik részben nagyon zavaró, hogy rengeteg tőmondatot használsz, vagy ha nem is feltétlen tőmondatok, de nagyon rövidek. Próbáld meg kicsit jobban kibontani a mondatokat!

Najó, a negyedik elején már nagyon, nagyon zavaróak a tőmondatok.

Ijesztően zöld szemei voltak.Göndör fürtjei a homlokához tapadtak.Izzadt.Pedig nem is volt itt meleg.Pont hogy hűvös volt.
Rengeteg rövid mondat. Nem lenne sokkal jobb így:
Ijesztően zöld szemei voltak, göndör fürtjei a homlokához tapadtak. Izzadt, pedig nem is volt meleg, pont, hogy hűvös volt.
Megint képekkel helyettesíted a leírásokat... Kezdek morci lenni...
De legalább Harry szimpi >:)

Najó, azt hiszem, most, a negyedik rész elején fogok szünetet tartani, mert úgy érzem, ennyi tőmondat után képes lennék a falhoz vágni szegény laptopot. Az a szerencséd, hogy Harry miatt nem fogom megtenni...
Ráadásul még egy képpel helyettesített leírás...
A hatodik rész végén sajnálom, hogy ilyen fordulatot vett a történet... A rohadék szereplőből túl gyorsan nyálas lett... Valahogy túl gyorsan alakulnak itt a kapcsolatok. És most nem arról beszélek, hogy még csak 6 fejezetet éltünk meg, hanem arról, hogy a történeted világában mindeközben nem telt el túl sok idő.
De ezektől eltekintve nekem tetszik a történet.

Akkor viszont összefoglalnám a nyelvtani hibáidat:
- tőmondatok helyett igyekezz összetett mondatokat írni!
- figyelj oda a vesszőkre!
- írásjelek után tegyél szóközt!
- gondolatjel elé ne tedd ki a pontot!
- valamint észrevettem, hogy váltogatod az igeidőket; egy történetet egy időben írj, döntsd el, hogy múlt vagy jelen, és végig használd azt!
- a történetben több helyen is előfordult, hogy számokat használsz, ez nem szokás, ki kell írni betűkkel, hogy egy, kettő, stb.

Valamint tényleg a tartalommal kapcsolatban annyi kifogásolnivalóm van, hogy kicsit túl gyorsan haladsz benne. A vége felé már láttam, hogy legalább képeket nem teszel be, de leírásból így sincs sokkal több. A fejezeteidet is kicsit megnyújtaná, ha beletennél néhány leíró részt. Van belőle néhány, de azért lehetne több és alaposabb is.

Összegzés:

Szerintem egy érdekes történet, aminek a kivitelezésén még bőven van mit javítanod.

Mivel azonban én szeretem az ilyen démonos történeteket, neked kivételesen még azt is felajánlom, hogy elvállalom a részeid javítását. Már ha szükségét érzed.

Kritika: Casimira

Nincsenek megjegyzések:
Író: Origin M.

Blog: Casimira


Szia!
Tudom, hogy nem tőlem kérted a kritikát, és próbáltam itt valamint nálad is a csetben jelezni, hogy a kolléganő pillanatnyilag inaktív, akit szerettél volna megbízni a feladattal. Azért remélem, nem okozok én sem csalódást, valamint ha Elizabeth előkerül, neki is feltétlenül szólni fogunk, hogy felkerültél a várólistájára :)


Első benyomás:


Nekem nincs különösebb bajom a design-al. A fejléc nem tetszik túlságosan, hogy a fényképekhez egy ilyen rajzolt, tetkó-szerű mintát belekevertél, de a külső megítélése nem igazán az én asztalom.
Az oldalsávban azt mondanám, minden rendben van, szerintem ott van minden, aminek ott kell lennie. Viszont ha csak a jobb oldaliba raksz modulokat, akkor ne hagyd ott a baloldalit, mert egyértelműen látszik, hogy ott is ki van neki hagyva a hely, viszont nem tettél oda elemeket. Azt onnan kitörölhetnéd, és akkor kiszélesíthetnéd a tényleges tartalmi részt, mert így elég furcsa, hogy az az oldal ilyen üres.
A külsőre nem is fecsérelnék több szót, látom, hogy nem a te munkád, és ezen a bal-jobb arányossági dolgon kívül nincs is vele semmi baj.

A karakterek oldal szépen van megcsinálva, örülök, hogy végre ilyen szépen rendezett képeket látok, viszont nem valami informatív. Persze megértem, hogy két rész után ennél sokkal többet nem is lehet mondani a szereplőkről, meg nem akarsz spoilerkedni, de ez így akkor is nagyon kevésnek tűnik.
A fejezeteknél kifejezetten nem tetszik, hogy húszig előre beszámoztad, pedig még csak kettőt tettél fel. Abba a hamis reménybe ringatod az olvasót - legalábbis engem félrevezettél - hogy itt bőven lesz mit olvasni. Amíg nem tartoznak megírt részek a fejezetszámokhoz, addig inkább töröld le őket, mert így teljesen feleslegesek.

A fülszöveged érdekes, nem egy rózsaszín felhőkön úszkáló történetet várok, és remélem, nem is megy el olyan irányba. Viszont ehhez a komor hangulathoz passzol, hogy ezzel a fekete-fehér színvilággal dolgoztál. Egyetlen aprócska hiba tűnt fel a fülszövegben, amit viszont kiemelnék, mert sokan ez alapján döntik el, hogy elolvassák-e a történetedet.
Ráadásul Mira csakis magát okolja Jace miatt, a történtek, pedig komoly víziszonyt eredményeznek nála.
A pedig elé nem kell a vessző: a történtek pedig...


Történet: 


Igazából az elején eléggé megrettentem, hogy a kritikaíráshoz nekem ezt el kell olvasnom. Már a második bekezdésnél kétségbe vagyok esve, hogy rengeteg a tőmondat, egyáltalán nem gördülékeny a megfogalmazásod. Természetesen azért küzdök vele tovább, de nem valami élvezetes így olvasni. Nagyon sok olyan dolog van, amiket írhatnál egy mondatba, és így nem szakítanád meg folyamatosan az olvasó gondolatmenetét.

Igazából ettől eltekintve maga a történet érdekesen indul, bár az első részben a visszatekintést biztosan jelölném valahogyan - dőlt betűkkel, más betűtípussal vagy színnel. A szülőket meg egyszerűen nem értem, hogyan várhatnak el ilyesmit a lányuktól, ha tudják, hogy víziszonya van. Mondjuk a lány is kicsit furcsa, azért hat-hétévesen ilyen természetesen jön nála a hazugság, és ennyire tud ragaszkodni hozzá még a rendőrök meg a szülei előtt is. Én az öreg fejemmel úgy képzelem, abban a korban még kitart a gyermeki őszinteség, de ha nem, akkor is kicsit túl sok keménységgel ruházod fel a lányt már ilyen fiatalkorában. Még egy felnőtt is sokszor megtörik a rendőrök faggatózása alatt, nem bírja elviselni a lelkiismeret-furdalást, ehhez képest a te kislányod minderre simán képes. Nekem ez furcsa. Na de nézzük tovább.

A második fejezet elolvasása után nincs sokkal több hozzáfűznivalóm. Mintha ebben már kicsit kevesebb lenne a tőmondat, de lehet, hogy csak immúnis lettem rá. Továbbra sem értem, miért kell oda a főszereplő, vagy miért pont oda, miért nem mehettek olyan helyre, amitől nem kap pánikrohamot. De komolyan, ha hagyják egyedül a kabinban ücsörögni, akkor nem kell ő oda... Nekem eléggé logikátlan, bár persze fenntarthatod azt, hogy ezeket a későbbiekben ki fogod küszöbölni. Remélem. Mert ennek így nekem egyelőre úgy tűnik, annyi a háttere, hogy megálmodtad ezt a történetet, de mégis ki kellett találni neki valami hátteret, nem vághattál minden bevezető nélkül a közepébe, és ez most az első két fejezet.

De történetileg ennyi tellett tőlem két fejezet után.

Viszont kérlek, mondd, hogy nem a takarító lesz Jace...

Az írásmódodnál megint felhoznám, hogy rövidek a mondataid, próbálj meg nem tőmondatokkal dolgozni, mert ez így nagyon zavaró.
A leírásokat hiányolom kicsit, amire szintén mondhatod, hogy majd lesz benne az is. Én mindenesetre nem tudom magam elé képzelni a hajót - ami a külsejét tekintve még mondjuk megmagyarázható a hősöd rohama miatt, de arra már nincs kifogás, miért nem írtad le a fülkéjük belsejét. Vagy a szereplőket.
Vesszőhibát vettem észre többet is, inkább hiányoznak, valamint azt vettem észre, hogy valamiért a pedig elé mindig teszel vesszőt, pedig erre nincs szabály, hogy így kellene. Legtöbbször nem is kell oda az a vessző, amit kiteszel.


Összegzés:


Két rész után ennyi tellett tőlem. Értem én, hogy jobb még az elején kiszúrni a hibákat, de még annyira nem történt semmi, hogy arról nem is lehet mondani semmit. Általában három-négy rész előtt nem éri meg kritikát kérni, te meg ráadásul rövid fejezetekkel is dolgozol, így valószínűleg várnék még vele, hogy bővebben lehessen kritizálni a történetvezetésedet.
A tőmondatokat mindenesetre próbáld meg kiirtani! Sokan az első rész alapján már eldöntik, hogy tovább olvassák-e, így lehet, hogy nem ártana újraírnod úgy, hogy ezeket összefűzöd szép összetett mondatokká.
Ha pedig az itteni cseten nem is figyelted a kérésedre a reakciót, legalább a sajátodra figyelj, mert azért lenne ott, hogy el lehessen érni téged, ehhez képest semmit nem reagáltál az ottani kiírásomra.