Kritika: Casimira

Író: Origin M.

Blog: Casimira

Szia!

Tudom, hogy nem tőlem kérted a kritikát, és próbáltam itt valamint nálad is a csetben jelezni, hogy a kolléganő pillanatnyilag inaktív, akit szerettél volna megbízni a feladattal. Azért remélem, nem okozok én sem csalódást, valamint ha Elizabeth előkerül, neki is feltétlenül szólni fogunk, hogy felkerültél a várólistájára :)

Első benyomás:

Nekem nincs különösebb bajom a design-al. A fejléc nem tetszik túlságosan, hogy a fényképekhez egy ilyen rajzolt, tetkó-szerű mintát belekevertél, de a külső megítélése nem igazán az én asztalom.

Az oldalsávban azt mondanám, minden rendben van, szerintem ott van minden, aminek ott kell lennie. Viszont ha csak a jobb oldaliba raksz modulokat, akkor ne hagyd ott a baloldalit, mert egyértelműen látszik, hogy ott is ki van neki hagyva a hely, viszont nem tettél oda elemeket. Azt onnan kitörölhetnéd, és akkor kiszélesíthetnéd a tényleges tartalmi részt, mert így elég furcsa, hogy az az oldal ilyen üres.

A külsőre nem is fecsérelnék több szót, látom, hogy nem a te munkád, és ezen a bal-jobb arányossági dolgon kívül nincs is vele semmi baj.

A karakterek oldal szépen van megcsinálva, örülök, hogy végre ilyen szépen rendezett képeket látok, viszont nem valami informatív. Persze megértem, hogy két rész után ennél sokkal többet nem is lehet mondani a szereplőkről, meg nem akarsz spoilerkedni, de ez így akkor is nagyon kevésnek tűnik.

A fejezeteknél kifejezetten nem tetszik, hogy húszig előre beszámoztad, pedig még csak kettőt tettél fel. Abba a hamis reménybe ringatod az olvasót - legalábbis engem félrevezettél - hogy itt bőven lesz mit olvasni. Amíg nem tartoznak megírt részek a fejezetszámokhoz, addig inkább töröld le őket, mert így teljesen feleslegesek.

A fülszöveged érdekes, nem egy rózsaszín felhőkön úszkáló történetet várok, és remélem, nem is megy el olyan irányba. Viszont ehhez a komor hangulathoz passzol, hogy ezzel a fekete-fehér színvilággal dolgoztál. Egyetlen aprócska hiba tűnt fel a fülszövegben, amit viszont kiemelnék, mert sokan ez alapján döntik el, hogy elolvassák-e a történetedet.

Ráadásul Mira csakis magát okolja Jace miatt, a történtek, pedig komoly víziszonyt eredményeznek nála.

A pedig elé nem kell a vessző: a történtek pedig...

Történet: 

Igazából az elején eléggé megrettentem, hogy a kritikaíráshoz nekem ezt el kell olvasnom. Már a második bekezdésnél kétségbe vagyok esve, hogy rengeteg a tőmondat, egyáltalán nem gördülékeny a megfogalmazásod. Természetesen azért küzdök vele tovább, de nem valami élvezetes így olvasni. Nagyon sok olyan dolog van, amiket írhatnál egy mondatba, és így nem szakítanád meg folyamatosan az olvasó gondolatmenetét.

Igazából ettől eltekintve maga a történet érdekesen indul, bár az első részben a visszatekintést biztosan jelölném valahogyan - dőlt betűkkel, más betűtípussal vagy színnel. A szülőket meg egyszerűen nem értem, hogyan várhatnak el ilyesmit a lányuktól, ha tudják, hogy víziszonya van. Mondjuk a lány is kicsit furcsa, azért hat-hétévesen ilyen természetesen jön nála a hazugság, és ennyire tud ragaszkodni hozzá még a rendőrök meg a szülei előtt is. Én az öreg fejemmel úgy képzelem, abban a korban még kitart a gyermeki őszinteség, de ha nem, akkor is kicsit túl sok keménységgel ruházod fel a lányt már ilyen fiatalkorában. Még egy felnőtt is sokszor megtörik a rendőrök faggatózása alatt, nem bírja elviselni a lelkiismeret-furdalást, ehhez képest a te kislányod minderre simán képes. Nekem ez furcsa. Na de nézzük tovább.

A második fejezet elolvasása után nincs sokkal több hozzáfűznivalóm. Mintha ebben már kicsit kevesebb lenne a tőmondat, de lehet, hogy csak immúnis lettem rá. Továbbra sem értem, miért kell oda a főszereplő, vagy miért pont oda, miért nem mehettek olyan helyre, amitől nem kap pánikrohamot. De komolyan, ha hagyják egyedül a kabinban ücsörögni, akkor nem kell ő oda... Nekem eléggé logikátlan, bár persze fenntarthatod azt, hogy ezeket a későbbiekben ki fogod küszöbölni. Remélem. Mert ennek így nekem egyelőre úgy tűnik, annyi a háttere, hogy megálmodtad ezt a történetet, de mégis ki kellett találni neki valami hátteret, nem vághattál minden bevezető nélkül a közepébe, és ez most az első két fejezet.

De történetileg ennyi tellett tőlem két fejezet után.

Viszont kérlek, mondd, hogy nem a takarító lesz Jace...

Az írásmódodnál megint felhoznám, hogy rövidek a mondataid, próbálj meg nem tőmondatokkal dolgozni, mert ez így nagyon zavaró.

A leírásokat hiányolom kicsit, amire szintén mondhatod, hogy majd lesz benne az is. Én mindenesetre nem tudom magam elé képzelni a hajót - ami a külsejét tekintve még mondjuk megmagyarázható a hősöd rohama miatt, de arra már nincs kifogás, miért nem írtad le a fülkéjük belsejét. Vagy a szereplőket.

Vesszőhibát vettem észre többet is, inkább hiányoznak, valamint azt vettem észre, hogy valamiért a pedig elé mindig teszel vesszőt, pedig erre nincs szabály, hogy így kellene. Legtöbbször nem is kell oda az a vessző, amit kiteszel.

Összegzés:

Két rész után ennyi tellett tőlem. Értem én, hogy jobb még az elején kiszúrni a hibákat, de még annyira nem történt semmi, hogy arról nem is lehet mondani semmit. Általában három-négy rész előtt nem éri meg kritikát kérni, te meg ráadásul rövid fejezetekkel is dolgozol, így valószínűleg várnék még vele, hogy bővebben lehessen kritizálni a történetvezetésedet.

A tőmondatokat mindenesetre próbáld meg kiirtani! Sokan az első rész alapján már eldöntik, hogy tovább olvassák-e, így lehet, hogy nem ártana újraírnod úgy, hogy ezeket összefűzöd szép összetett mondatokká.

Ha pedig az itteni cseten nem is figyelted a kérésedre a reakciót, legalább a sajátodra figyelj, mert azért lenne ott, hogy el lehessen érni téged, ehhez képest semmit nem reagáltál az ottani kiírásomra.