Kritika: Evolution

Író: Nicolette F.

Blog: Evolution - A leszármazott

Első benyomás:

Mint azt más oly sokszor hangoztattam, nem értek hozzá, pontosan milyen is egy jó design, szóval egyedül az én szubjektív véleményem tudom elmondani, de nekem tetszik. A fejléced szép, és látom, hogy saját munka, szóval csak gratulálni tudok hozzá. Az oldalsávod is rendben van, mindent megtalál az ember, amire szüksége van. Szép az idézet, a könyvborító is szépen meg lett csinálva.

A szereplők oldalt is ügyesen megoldottad, jók a képek, érdekesek az idézetek.

A fülszöveg is nagyon jó, figyelemfelkeltő, egy vesszőhibát észrevettem benne, de könnyen elsiklik felette a tekintet. Kíváncsivá tettél, hogy ezek után milyen lesz a történeted :)

Történet:

A prológus első bekezdését háromszor kellett elolvasnom, de még így sem vagyok biztos benne, hogy úgy értelmezem, ahogy kellene. Eléggé zagyva, én őszintén, megijedtem tőle, hogy ha ilyen lesz a folytatás is, akkor órákat fogok fölötte görnyedni, mire megértem, miről is van szó. Talán az a baj, hogy nem egyeztetsz az alannyal, de igazából az sem biztos, hogy attól jobb lenne. Ezt, a párbeszéd kezdete előtti részt nagyon nézd át, mert lehet, hogy a te fejedben van értelme, de nekem, mint olvasónak nincs nagyon.

A prológus többi része nagyjából rendben van. Érdekes, hogy két betűszínnel dolgozol, a kiemeléseket általában inkább más betűtípussal vagy dőlt betűkkel láttam eddig megoldani. A történetről az a sorozat jutott eszembe, amit mostanság a családdal nézünk, talán az a címe, hogy alfák. És ezt most itt azért hozom fel, mert nagyon hasonló az alapja a két történetnek. Evolúciós okokból fejlettebb emberek szupererővel, titkos kormányszervek, és a többi is elég hasonló.  Ne érts félre, nem azt mondom, hogy másolsz, mert nem is biztos, hogy ismered. Csak annyi, hogy eddig nem tűnik nekem túl eredeti történetnek. Ami szintén nem jelent semmit, mert már a prológusban valami kiemelkedő újdonságot alkotni nem sokat láttam eddig. Mindenesetre olvasom tovább :)

Az első fejezetben jók a leírásaid, nagyjából mindent el tudok képzelni, hogyan nézhet ki, milyen lehet ez az épület belülről - kívülről talán kevésbé. Ami nekem kicsit furcsa, hogy nem használsz költői képeket a leírásoknál, csak kimondod, hogy ez így, az meg úgy nézett ki. Még egy hasonlat sem, hogy olyan kék volt a szeme, mint... Kicsit hiányolom, mert ezekkel "szebbé" lehet tenni egy írást, bár mondom, a vizualizáció ennyi alapján is kialakul az olvasóban.

Amit egy kicsit furcsállok, az Elliott karaktere. Egy zsenit valahogy sokkal leereszkedőbbnek képzelnék el, aki lenéz mindenkit, mert nem érti meg rögtön, amit neki gyerekjáték. Akiket volt szerencsém megismerni, azok is néha akaratlanul is ilyenek, ha segítséget kérek tőlük, az jelent nekik problémát, hogyan butítsák le annyira a megoldás menetét, hogy még én is megértsem. Meg szerintem mi is kilencedikben tanultuk a másodfokú megoldóképletét, pedig csak egy normál emelt matekos osztály voltunk. Akkor én is zseni vagyok? :) A reálosok zsenialitása többnyire nem abban rejlik, hogy meg tudnak jegyezni egy triviális megoldóképletet, hanem inkább a kreativitásukban, abban, hogyan tudnak más szemmel nézni egy problémára. Például volt olyan osztálytársam, aki a két táblán levezetett megoldást két sorba tömörítette úgy, hogy az még a tanárnak is újdonság volt, vagy mikor nem figyelt órán, és megkérdeztem, mit csinált, akkor azt felelte, hogy egy új módszert próbált felállítani a pi kiszámítására. Az ilyen magas intelligenciájú, reál tudományokban jeleskedők többnyire nem abban lelik örömüket, hogy már felfedezett és bizonyított dolgokat megtanulhatnak, hanem abban, hogy új utakat, új lehetőségeket tárhatnak fel.

A harmadik részben nekem furcsa, hogy hirtelen minden konfliktusa a többiekkel egy varázsütésre megoldódik, mindenki megembereli magát, mintha már nem is ugyanaz lenne.

Nem értem, miért szedted két részre a negyedik fejezetet. Ha ilyen hosszú, a második felét simán elkeresztelhetnéd ötödiknek...

Egy kicsit furcsának találom ezt az egy terem egy osztály felállást. Már felsőben is, meg középiskolában is inkább vándorlunk, főként a bemutató eszközök miatt. Gondolom ott is egyszerűbb lenne beszerezni mindből egyet, és kinevezni kémia, földrajz, történelem, és a többi termeket. Így nem kellene mindenhová az a sok felszerelés, amit leírsz, hogy a terem hátuljában levő szekrényben van.

Az ötödik fejezeted még nem került ki linkkel a többi fejezet közé, majd pótold!

Az írásmódodra nem igazán mondhatok semmi rosszat, jól alapvetően jól fogatod a szavakat. Amit már korábban is említettem, hogy nem nagyon használsz a leírásoknál képeket, de ez majd kialakul, csak olvass sokat, és rád fog ragadni.

A helyesírást illetően elsősorban a vesszőkbe kötnék bele. Nagyon sok vesszőhibád van, leginkább nincsenek kitéve, de olyan is előfordult, hogy feleslegesen is ki volt téve. Erre figyelj oda jobban, persze, ez is gyakorlással alakul ki az emberben, de már írás közben odafigyelhetsz rá, hogy két ige sosincs egy tagmondatban. Ha két ige között nincsen vessző, akkor keresgélj addig, míg meg nem találod neki a megfelelő helyet! Ezen kívül csak néhány elütést találtam, vagy olyat, hogy figyelmetlenségből kétszer írsz le egy szót. De ezeket ha te párszor még átfutod, akkor biztosan meg fogod találni, és magadnak tudod is javítani.

Egyszer találkoztam azzal a harmadik részben, hogy a "hogy"-ot egyszerűen "h"-val rövidíted. Ez egy jegyzetben még elmegy, de azért ha írsz, akkor irodalmilag már nem megengedhető, ne rövidíts inkább, attól a plusz három betűtől nem fog leszakadni a kezed. Ugyanebben a fejezetben nem sokkal később a körülbelült is csak "kb"-nak írod, én ezt sem hagynám így benne.

Néha előfordulnak zavaró szóismétlések, különösen a negyedik rész vége táján, talán itt már kicsit kifáradtál. Például két egymás utáni mondatban az ínycsiklandozó, biztosan van rá szinonima, vagy "evés közben csendben ülünk és az evésre koncentrálunk".

Összegzés:

Egy jó történet, jól kivitelezve.

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik az ilyen szupererővel rendelkezőkről szóló sztorikat :)